Hogy tegyem elviselhetőbbé a szociális fóbiámat és félénkségemet?

Gondold át az érzéseidet.

Utálod, ha sok ember van körülötted. Nos, ez bármilyen kellemetlen, nem teljesen értelmetlen. Szóval nem veled van a baj, csak ez a modern, városi zsúfolt lét nos sok emberrel jár egy helyen. A többségünk úgymond megszokja, mert mégis mit lehetne tenni. Nem mindenki tud elköltözni vidékre, alacsonyabb népsűrűségű településre.

Úgy érzed nem tudsz érvényesülni. Nos sok ember között mégis hogy érvényesülnél? Ha egy nő ledobja a melltartóját akkor kitűnhet sok ember közül, de egyébként.. minden ember csak egy a sok között. Viszont ez egyáltalán nem biztos, hogy baj. Te se problémázz ezen.

Nyilván nem figyelnek rád, mert egy vagy sok másik ember között. Fogd fel természetes állapotként.

Nem szólalsz meg ha van mondanivalód, mert tényleg minek. Attól még, hogy közlendőd van, be kell látni arra nincs mindig vevő ember. Ezzel mindenki így van, aki esetleg nem, az a sok ember között az úgymond bolond, aki magában beszél.

De egyébiránt ki lenne kíváncsi a mondandónkra?

Nekem az a problémám, ha úgy tetszik hogy ez probléma.. régebben lettek volna jó szavaim emberekhez. Amikor az elhízott, pajzsmirigybeteg/inzulinrezisztenciás anyuka adja a kisiskolás, duci gyerekének a fornettit, úgy éreztem hogy szólnom kéne, hogy fizikailag tönkre fognak menni a lisztevésbe. És hasonlók. De pár éve sem voltam hülye, tudtam hogy minek szólni, úgysincs értelme.

Mára beláttam, hogy az én hibám, ha közlendőm van másokkal.. mármint, mindenkinek megvan a maga dolga, nem biztos, hogy rám kíváncsiak.

Így csak annyi probléma maradt, hogy nem ártana mondjuk ismerkedni, ha mondjuk egy igazán szimpatikus lányt látok. És persze nincs kizárva, hogy egy normális srácra kíváncsi is lenne, viszont itt is jelen van az, hogy minek? Még ha kedvesen megszólítanám a gyakorlatban akkor is zavarban lenne és elmenne a másik irányba, legfeljebb lefekvéskor átgondolná, hogy jobb lett volna egy kicsit beszélgetni.. de utólag már édes mindegy :D

Hát, szóval 'szociális fóbiáról' ennyit szerintem. Elég szerencsétlen megnevezése az emberek közti kommunikációs szakadék és a bennünk lévő kapcsolatkeresés ellentétének.

Nyilván nem, igazából nem is létezik szociális fóbia.

A DSM-ről érdemes tudni, az összes kötete egy betegségipari kamu. Kuruzslás, a bennük leírt 'betegségek' eléggé távoli viszonyban állnak a valósággal. A DSM mögött nincs tudomány, persze ha lenne akkor is tudni kell, hogy még az orvostudomány is manipulálható, nem teljesen hiteles. Na a pszichiátria mögött még a nem hiteles tudomány sem áll.