Milyen egy borderlineos?

Másfél hónapja kerültem be a pszichiátriára borderline gyanúja miatt. Hosszas feladat megállapítani, hogy az e, vagy csak viselkedési zavar... bár a borderhez az is hozzá tartozhat, de az én tapasztalataim...

Hogy a mindennapjaim milyenek? Kaotikusak.

Egyik percben ilyen vagyok, a másikban olyan. Egyet pislogok és kedves, lelkiismeretes kislányból konkrét szociopatává válok. Általánosságban a viselkedésemet is furcsának ítélik meg az emberek. Félnek/ tartanak tőlem, mert sosem tudják mire hogyan reagálok. Kapcsolatom az emberekkel egyenlő a nullával, ha nem minuszban mérhetö. Találkozom valakivel, vagy csak megtudok róla valamit és teljes a lelkesedés, a nyakára szállok, mostanában vettem észre.... hogy ez egy kicsit hajaz már a zaklatásra. Viszont, ha valakivel elmélyül a kapcsolat akkor jön a totális káosz. Nem véletlen nincs, nem is volt még kapcsolatom és komolyabb barátaim sincsenek. Van hogy napi többször keresek valakit, majd 1 hétig fel sem veszem neki a telefont.

Én úgy látom, hogy az embernek nincs szüksége más emberre, hogy nekem sincs érzelmileg szükséges. Közben meg ott van a folyamatos szeretethiány. Rengeteget színészkedem és manipulálok, hogy megkapjam az emberektől a megfelelő pozitív energiát. A szüleimmel, testvéreimmel (egyet kivéve) képtelen vagyok emberi kommunikációra. Olyan ez, mintha lenne egy madzag az agyamban és van egy szó, ami picit élesebb és az rögtön elvágja az idegzetem madzagját. Ilyenkor impulzivabban viselkedem, amit mások nem értenek miért. Sebaj, két másogperc múlva mosolygok a szép kihalt tájon, mert kedvesnek találom.

Mindezek mellett ott van az az üresség érzés. Bár nekem border mellett van ilyen kevert depresszió is, ez lehet pont az ő számlájára írható. Fizikálisan fáj, hogy nem érzel semmit, ilyenkor csinálni akarsz valamit, hogy érezz, én sokat bántom magam. Égetem a böröm, karmolom a nyakam, a hátam, a csuklóm, tü, olló, akármi.

Mélyebb állapotaimban, ami az ürességérzést követi vannak hallucinációim. Hang és árny, AMI NEKEM NORMÁLIS.

Továbbá én ezt nem betegségként kezelem, hanem én ilyen vagyok, utálom, ha az emberek azzal bántanak, hogy valami bajom van. Nincs bajom, OLYAN VAGYOK MINT BÁRKI MÁS, csak egyes dolgokat intenzivebben érzékelek, máshogy reagálok le.

Nem tudom mennyire sikerült a lényeget megfognom. Egyébként nem vagyok olyan borzalmas személyiség azt hiszem, csak most lehet kicsit sarkosan gondolkodom magamról... :)

De jó, Neked csak broder és depresszió? :D Ha látnád az én teszteredményeimet: Paranoia, Borderline, Kényszeres, Erősen nárcisztikus...

A viccet félretéve, azt hiszem az előző nagyon jól összefoglalta amit egy ilyen "betegségben" (én sem tartom annak, csak személyiségjegyek összességének) szenvedő átél.