Asperger-szindróma?

Menj el, a pszichológus sosem árt, csak segít megismerni önmagadat. Az elmondottak alapján a szüleid szégyellik, hogy a gyerekük lehet a normálistől eltérő.

Az Asperger-szindróma nem fogyaték, csak másság. Rengeteg sikeres aspergeres ember van, mert jellemzően jobban el tudnak merülni egy-egy témában, ergó jó szakértőkké válhatnak egy szakmában vagy tudományban.

Az asperger szindróma nem fogyatékosság!!

Bátyámnak is ez van és rettentően értelmes gyerek egyetemre jár, eszméletlenül okos, viszont az emberi kapcsolatok gondot okoznak neki. Ugyanolyan mint amit leírtál de érdekes módon a szövegértés neki se probléma.

Szóval ez igazából szerintem ha nem durvul el akkor nem probléma, elmehetsz dokihoz biztos tud néhány jó tippet adni de ezzel nehéz kezdeni bármit is, de nem is akadályoz annyira az életben mint pl az autizmus.

Ha az óvónő is gyanakodott, elég esélyes, ugyanis az autizmus tünetei négy-öt éves kor között jelentkeznek a leghatározottabban.

Nem igaz, hogy az Aspergeresek rosszak lennének szövegértésből, gyermekem diagnosztizált Aspergeres és messze a legjobb szövegértésből az osztályában.

Szóval lehet, igen. Ennyi idős korban én a Vadaskert alapítványt javasolnám. A pszichológus nem "gyógyít ki" ebből az állapotból, de segít elfogadni önmagad, hogy pont úgy vagy jó, ahogy vagy, mert Aspergeresként éppen ez a normális. És az elfogadás-önelfogadás iszonyúan fejlesztő hatású lehet önmagában is.

(Halkan jegyzem meg, a megkésett beszédfejlődés egyes diagnosztikai kritériumok szerint kizárja az Asperger lehetőségét, és inkább magasan funkcionáló autizmusnak diagnosztizálják. De nem mindenhol ugyanazok a kritériumok.)

Az, hogy egy beszéd később alakul ki és beindul ugyanúgy, vagy időben teljesen mindegy.. Ezért is törölték el az asperger szindromát, helyette ez az állapot magasan funkcionáló autizmus lett. Temple Grandin 4 évesen szólalt meg először, kiváló tudós lett belőle és asperger szindróma diagnózist kapott, holott késett a beszéde.

Kérdező, ha érdekel a diagnózis, keresd fel az autizmus alapítványt, ahol felnőttként is meg tudnak vizsgálni. Érdemes lenne, mert ha érintett vagy, kapnál segítséget is! Felnőttként is lehetséges és vannak olyan módszerek, melyek megkönnyítik a problémáidat.

- Szociális interakciók minőségbeli hiányossága

- Viselkedési mintája korlátozott, behatárolt és ismétlődő

- Érzékszervek működésének sajátosságai: érzékelt ingerek feldolgozása eltérő

Ezen felül: ha nincs hátrányod az állapotod miatt - semmilyen területen - tényleg felesleges ezzel foglalkozni.

Ma a magasan funkcionáló autizmust nem különítik el az Aspergertől. Nekem a gyerekem érintett, és nagyon nehéz volt elfogadni szülőként a tényeket, teljenen megértem a szüleidet is. Sajnos ma itthon annyi előítélet van, és az átlagember olyan keveset tud ezekről a dolgokról, hogy az autizmust kb. az értelmi fogyatékossággal teszik egyenlővé, pedig sok a kiemelkedően értelmes auti. A helyedben pl. nagyon megválogatnám, hogy kinek beszélek az állapotomról. Ha egyszer elmondod, azt visszacsinálni nem lehet, max. megbánni :-(

Diagnózist azért érdemes csináltatnod, mert

1. tudod, hogy miért mennek neked nehezebben bizonyos dolgok

2. emelt családi pótlékot és más juttatásokat (pl. ingyen utazás tömegközin, mozgássérült parkolási igazolás, félárú kaja az iskolai menzán) kapsz a tanulmányaid végéig (egyetem/főiskola) - ezeknek érdemes pontosabban utánanézned.

3. dolgozó korodban adókedvezmény jár, támogatott munkavállaló lehetsz, pályaválasztásban is kereshetsz valami nagyon neked valót

4. sima pszichológus/pszichodráma/szépirodalmi olvasmányok is sokat segíthetnek, de autizmus specifikus segítséghez diagnózissal könnyebben kapsz

5. egyetemi felvételinél plussz pont lehet az állapotot - de ennek érdeklődj utána.

Most több nem jut eszembe. Az autizmus Alapítvány ambulanciájához emailben is fordulhatsz, de szerintem kell a szüleid támogatása, mert sokat kérdeznek a gyermekkori fejlődésedről, meg talán a hozzájárulásuk is szükséges még a kivizsgálásodhoz (ez nem biztos). Jó lenne, ha nem dugnák a homokba a fejüket...

Keress sorstársakat, aspie barátokat is! Ne maradj egyedül! Pl. liwe with it blog. Olvasnivaló: pl. Marslakó a játszótéren.

Az én fiamnál is 15 évesen jöttem rá, én, hogy Aspergeres, véletlenül rákattintottam egy ilyen linkre, és rájöttem, az összes tünete megvan. Sajnos mindentől félelmei vannak, egyedül elvan nap, mint nap, nem megy ki a lakásból, és irtózik minden változástól.

Amit mondani akartam, hogy öt éve járunk mindenfelé, diagnózist még nem kaptunk, csak mindenhol falakba ütközünk. Neki is azt mondom, de ehhez el kell érni egy bizonyos kort, hogy felfogd, a saját érdekedben, te magad tudsz magadon segiteni, senki nem fog rajtad kivül. Ha valamelyest teljes életet akarsz élni, próbáld leküzdeni félelmeidet, gátlásodat, és minden Aspis hiányosságodat, próbálj szakmát tanulni, ahol nem kell sok ember között lenni, ebben a szüleid is fognak segiteni bizonyosan. Lehet, hogy ők is tudják, hogy ez sok problémával jár, és nem akarnak belekezdeni. Akkor évekig járkálhattok ide-oda, s végül annyi kedvezményt nem fogsz kapni, hogy megérné. Gyógyszert ne szedj, belülről küzd le a dolgot. Nehéz lesz az életed, de te tudod alakitani,hogy jobb legyen. Hiába diagnosztizálnak Asp. sindrómával, a problémáidat nem oldják meg helyetted. Sok sikert mindenhez az életben. A fiamról még annyit, most sincs diagnózisa, mert mindenhol csak várni kellett. Még elmegyünk 2016-ban az Autizmus Alapitványhoz, akkorra kaptunk időpontot, de 20 évesen már kezdi felismerni, hogy neki kell tennie valamit. Minden jót.