23 evesen nem akarok mar elni, ki lehet ebbol valahogy maszni?
Maskor is gondoltam ra, hogy nincs ertelme az eletemnek, de mostanaban egyre inkabb arra gondolod, hogy meg akarok halni.
Semmi jo dolog nem tortenik velem, nincsenek normalis barataim, akikkel elmehetek kikapcsolodni, semmi sikerelmenyem nincs, 2x kirugtak az egyetemrol, soha nem voltam szerelmes, sot soha nem jartam normalisan senkivel, nem vagyok jo semmire, es a szuleim folyamatosan azzal vannak, hogy mindem rossz dolog miattam van a csaladban. Par orat kertem a szuleimtol egy olyan dologra, ami nekem fontos lenne, erre az volt a valasz, hogy hulyeseg, gyerek vagyok
mi ertelme tovabb elni?
70 km es korzetben nincs allatmenhely.
nincs hova menjek, nincs mivel es nincs miert.
Az a baj, hogy te nem is akarsz tenni semmit azért, hogy jobb legyen. Ez a 10:12-es válaszodból nagyon világosan kiderül.
Merev elutasítás és kifogáskeresés.
De akkor mit siránkozol, ha igazából te ezt akarod?
Persze, tudom, mert könnyebb nyavajogni egy sort, mint lépni valamit, ez világos. Csak akkor ne állítsd pont az ellenkezőjét annak, amit igazából akarsz!
Első körben döntsd el, hogy mégis mi a frászfenét akarsz! Folytatni a sivár életedet, és sajnáltatni magad, mert az a legegyszerűbb, vagy ha tényleg akarsz valamit kezdeni az életeddel, akkor tegyél is érte! A döntés a tiéd. Ha úgy döntesz, hogy változtatni akarsz, akkor viszont ne a kifogásokat keresd, meg ne hisztizz, mint valami dedós kislány, ha pedig úgy döntesz, hogy jó neked úgy, ahogy most van, akkor meg ne panaszkodj, hogy nincs életed.
Nincsenek normális barátaid? Most őszintén: szerinted ki akar barátkozni egy olyan emberrel, aki csak nyavajog, és mindenhol a kifogásokat keresi?
23 éves vagy. Ideje lenne kicsit önállósodnod. Senkinek nem tökéletes az élete. Ha valami fontos neked, akkor nem kell már a szüleidtől engedélyt kérned. Nem 15 éves vagy, hanem 23. Tessék kiállni magadért! Felnőtt ember vagy! Tudod, néha vállalni kell a konfliktusokat is.
Egyébként meg ha olyan rossz a helyzeted otthon, akkor érdemes lenne azt célba venned, hogy minél hamarabb elköltözhess.
Az egyetem sem megy mindenkinek simán. Gondolom, kirúgás alatt itt a szakról való eltanácsolást értetted, erre meg azt tudom mondani: lehet, hogy nem neked való szakot választottál. Vagy lehet, hogy neked egyszerűen nem való az egyetem. Ezzel semmi baj nincs, nem attól lesz az ember "valaki", hogy egyetemet végez.
Ha rendbe teszed magad, az emberek is szívesebben múlatják majd az idejüket veled. Sőt, ha érzelmileg stabil vagy, a tanulás is könnyebben megy, simán lehet, hogy ezért buktál ki az egyetemről.
Összességében: ha tenni akarsz, akkor bőven tudsz tenni a jelen helyzet ellen. De ahhoz tényleg fel kell állnod, és tenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!