Pszicho-vagy hipnoterápia?

A leghatékonyabb az, ha hipnózisban történik a pszichoterápia. Pontos képet kaphatsz, ha megnézed a YouTube-on az

- Út a nyugalomhoz, a lelki egészséghez

- Mire jó a hipnózis

- Lelki bajok, megoldások

című sorozatokat

#2

Nyilván nem ismered az integratív terápiát, amelyben a hipnózis csak eszköz arra, hogy intenzívebben, dinamikusabban haladjon a terápia. Nézd meg Te is a javasolt sorozatokat, pótold be az ismereteket.

Én analitikusan orientált pszichodinamikus terápián vettem részt, ami "hagyományos, beszélgetős" terápia. Hosszú időbe telik, de nagyon alaposan átdolgozza a belső folyamatokat. Nem elsősorban a beszélgetésen van a hangsúly, hanem a terápiás kapcsolat során érzelmi áttételek és viszontáttételek alakulnak ki. Ezek láthatatlan folyamatok, de nagyon jól át tudja dolgozni az énképet, a hibás kapcsolati mintázatokat. Nagyon fontos eleme a terápiának a tudatosítás: tehát amikor a terapeuta érzi, hogy valamilyen fájdalmas érzés tudatközeli állapotba kerül, akkor néhány jólirányzott kérdéssel, észrevétellel segít a felszínre kerülésében. Ehhez nagyon fontos, hogy a terapeuta jól érzékelje, mert ha nem megfelelő időben adja ezeket a visszajelzéseket, akkor az hárítást eredményez. A felismerések sokszor nem is az üléseken jönnek, hanem azon kívül. A páciens felismeri a saját elhárító mechanizmusait, feltárja a mélyen elnyomott sérelmeit, és fokozatosan elkezd MÁSKÉPP működni a hétköznapokban. Megváltoznak az emberi kapcsolatai, az énképe, és az új tapasztalatokat a terápia során rögzítik.

Egy izgalmas, de nagyon nehéz utazás ez. Főleg az elején... amikor előjönnek a mélyből az elnyomott tartalmak, az nagyon fájdalmas. De én végig azt tudatosítottam magamban, hogy ezek a fájdalmak eddig is bennem voltak és kínoztak. Amikor pedig felszínre törtek, akkor csak egy nagyon rövid ideig kellett szembenéznem a fájdalommal, aztán elmúlt.

Most már azt mondom, hogy ha az embereknek lenne lehetőségük, hogy egyetlen napra átéljék, hova lehet eljutni terápiával, milyen érzésekkel, önbecsüléssel élhetnék az életüket, akkor mindenki mindent félredobva azonnal rohanna terápiázni. :) Aki nem teszi, az csak azért nem, mert nincs róla elképzelése, hogy mit lehet elérni, és hogy tényleg el lehet! :)

Persze minden terápia más, nem lehet általános útmutatót adni. Nálam így zajlott és nagyon elégedett vagyok az eredménnyel, életem legjobb döntésének tartom, hogy belevágtam.

Akkor javaslom ezt a terápiát, ha

-nem csak együttérzésre, megértésre vágysz, hanem tisztában vagy azzal, hogy akkor fognak másképp működni a dolgok, ha te is másképp működsz

-ha nem úgy tekintesz a terapeutára, mint egy szerelőre, aki "megjavít", hanem mint egy vezetőre, aki megtanít megjavítani önmagad

-ha türelmes vagy és tudod, hogy a tartós eredményhez tartós munkára van szükség

Egy ilyen terápia során gyakorlatilag újra lezajlik a teljes személyiségfejlődés, ami nem két perces folyamat... de a végeredményért szerintem megéri. Én azt szoktam mondani, hogy most ugyanaz az ember vagyok, aki a terápiám előtt voltam, csak most már felvértezve azokkal az értékekkel, képességekkel, lehetőségekkel, amivel akkor rendelkezhettem volna, ha egy ideális családban, iskolai környezetben, kapcsolatokban nőttem volna fel. :)