Pánikbetegként hogy ismerkedtek, szórakoztok?

Nekem tavaly ugyan ekkor kezdődtek a tüneteim. Érdekes, hogy pont egy iszonyat másnapos szilveszter után. Szerintem a szervezetem a másnaposságos rosszullétet összekötötte a pánikrohammal. Utána vizsgák előtt is gyakran visszatért ez a rohamszerű rosszullét, gyakran heves székelési inger, pánikfélelem, szédülés, verejtékezés stb...

Aztán elmúlt nagyjából tavaszra és nyárra, de szeptembertől újra, ahogy visszamentem az egyetemre. November óta most már akkor is előjön amikor nyugiban ülök valahol. Most megint remittáló szakasz hogy hazajöttem téliszünetre. Bár most meg zsibbad a tarkóm, és olyan fura panaszaim vannak. Hálisten rohamok most nem jönnek. Vissza is megyek a dokihoz, mert lehet pajzsmirigy problémám is lehet, vagy a fene tudja... az orvosok mindig ráfogják, hogy ne stresszelj annyit haver, és kész.

A lényeg, hogy bulizok? Sehogy.

Régen nagy partiarc voltam, minden hétvégén nálam volt buli, rendesen berúgtunk, csajok vettek körül, folyton... volt egy gyönyörű nőm is, igaz már régen szétmentünk. Szóval mindig eljártam mindenfelé ahová tudtam.

Most teljesen begubóztam. Szeptember óta, mikor a rohamok újrakezdődtek, szinte teljesen absztinens vagyok, ritkán ittam 1-2 sört. Nőket kb csak képen láttam, meg ritkán egy-két sulis ismerőssel flörtölgettem órán és ennyi. Lehet az egyetem őrölte fel a lelkemet, (nehéz az egyetem, de talán beindul majd a karrier és a saját cég is előbb utóbb)

Nagyon hiányoznak a lányok igazából, de képtelen vagyok elmenni bulizni, mert rettegek hogy az alkoholtól másnap szarul leszek (aznap SOHA semmi bajom nem volt, max rókamóka)

Egyébiránt talán örülök is hogy ide jutottam. Furcsa ezt hallani, de ezek a rohamok rávilágítottak, hogy mennyire törékeny az egészség, mik a fontos dolgok igazán. A szüleim például, egy családi békés ebéd, egy ölelés... vagy csak egy olyan apróság, hogy éppen jól vagyok és tanulhatom azt ami a szenvedélyem.

Másoknak szerelmi problémái vannak, meg betörik az arcát egy buliban, olyan baromságokon képesek problémázni az emberek, hogy csak nézek. 26 éves koromig nem voltak egészségi problémáim, soha nem voltam pánikbeteg. Izgulós voltam, de roham sohasem. Rettentő rossz tud lenni a halálfélelem, rettegés a testi rosszulléttől.

Összességében helyrepofozott ez a dolog. Nagyon törékeny az a jólét, amiben élünk, minden nap minden percét meg kell becsülni amíg egészséges és jól van az ember, a szerettei. Ezt csak akkor érthetjük meg, ha egy olyan természetesnek vélt dolgot látunk akár időlegesen is elveszteni, mint az egészség.

Egyébként a pánikbetegséget ne úgy képzeld el, hogy akadályoz dolgokban.

Pl mikor elmentem sörözni a félév során két régi barátommal, elkezdtünk iszogatni, és az alkohol feloldotta bennem a feszültséget, és bármikor szívesen para nélkül beszélgetek csajokkal, viccesen piszkálom őket, és be is jövök 2 lánynak ez tuti (csak nem az esetem egyik sem)

Tehát abszolút nem a szociális kapcsolatoktól függ az egész.

Egyszerűen csak valahol vagy, és rosszul leszel. Kirándultunk anyuékkal, és éreztem hogy jön, az a fojtogató érzés, meg kellett állni a kocsival, kimentem a bokorba wc-zni. Ez egy másik kiránduláskor is megismétlődött, azóta rettegek elmenni kirándulni, autóba nem merek ülni, mert félek mikor jön rám az inger.

Azóta kivizsgáltak elvileg nincsen szervi bélgyulladásom, tehát idegi alapon van ez a reakció. 26 éves koromig hasmenésem sem volt sohasem. Ez sem az igazából, egyszerűen csak ki kell mennem WC-re, különben becsinálok.

Most, hogy hazaköltöztem szünetre ez teljesen elmúlt... cserébe ez a rohadt zsibbadás, meg fejnehézség, stb...

Most ilyen állapotban menjek el ismerkedni meg bulizni? Örülök, hogy rohamok nincsenek... Minden stresszor újabb pánikroham forrás. Nekem amíg volt barátnőm, iszonyat stresszben voltam, nagyon szép volt, de egy igazi pszichotikus őrült volt, rettentő nehéz volt vele.

Azóta bár rettentően vágynék egy barátnőre, de fóbiám lett ettől is. Olyan sok szenvedést meg stresszt okozott nekem, hogy nem szeretném mégegyszer átélni.

Utólag persze belátta mindenki, hogy nem az én hibám volt, egyszerűen kiszoptam megint sajnos.

de egyelőre mondom, az ismerkedés, a buli, és ezek a legutolsó dolgok az életemben amire vágyok. Jelenleg mindent megadnék egy olyan napért, amikor felkelek, jól érzem magamat, nincs semmi bajom, és tele energiával nekiállhatok tanulni az utolsó vizsgáimra, utána pedig pihenhetek nyugisan itthon pár hetet. Ezért mindent megadnék jelenleg :(