Mit tehetek az egyhangú depresszió ellen?
F-L? korod?
a depresszió egy kitalált "betegség" jól lehet "kezelni" állitom a legtöbb "gyógyszer" a depressziósoknak (???) lett kitalálva.
Nem vagy egyszerü helyzetben.
A "betegséged" a lélek betegsége. mivel a lelked szenved, szenvedett, igy nem izületi bajod lett pl. hanem lelki bajod.
próbálj meg minden olyan dologgal szakitani, ami a másikra emlékeztet. meg egyáltalán . ha valaki ott hagy, akkor nem is vagy méltó arra, hogy az idődet szeretetedet rá pazarold )
Tehát: minden vele kapcsolatos hely, ruházat, szokás, zene szép lassan menjen ki az életedből.
Ne örökre, de egyenlőre)
első körben szerintem elég lenne) a lelki fájdalom már akkor is sokat tud engyhülni, ha valakinek elmeséled)
Leszel önmagad!!!
főleg hogy zenélsz!! óóóó nagyon jó dolog.
Amig jó idő van menj sokat szabadba)
Ha módodban áll és szereted, és gondoskodni is tudnál róla haláláig, akkor "szerezz" be egy cicát, vagy kutyust)
Ha a kapcsolat amugy is igencsak furcsa volt, akkor mit parádézol? Te szerettél a másik nem tudta?
Akkor ez ugy néz ki, hogy egyoldalu ragaszkodás.
üdv. Edit.
Az Ifjúsági Lelki Elsősegély segíthet: hívható a 137-00 ingyenes számon hétfőtől szombatig 9-21 óra között Telekom vagy T-mobile számról (fülkéből is).
Az alvásproblémára jó lehet, ha nap közben kibírod alvás nélkül, az első hét lehet, hogy nagyon nehéz lesz, mert idő, mire átállsz, de ha nap közben kibírod alvás nélkül, előbb-utóbb éjjel menni fog. Próbálj meg este inni egy citromfű teát, cseppents levendula illóolajat a párnádra vagy lehet kapni orbáncfű cseppeket, ami idegnyugtató hatású, mégis természetes, így nem okoz függőséget. Próbálkozz esténként azzal, hogy lefekszel, ellazítod az izmaid, először a lábadban, majd fokozatosan felfelé, és közben figyelsz a légzésedre, lélegezz mélyeket. Előbb-utóbb elalszol.
A motiválatlanságodra pedig: gondold végig, régebben mi kötött le, mibe tudtad beleásni magad szenvedéllyel, és próbáld meg újra felvenni a fonalat. (Hobbi/olvasás/főzés/sport/filmnézés/zene stb.)
erről a lazulj el történetről eszembe jutott valami.
Mikor én voltam béka segge alatt, voltam idegszakrendelésen, adtak már nem emlékszem milyen gyógyszert, dilidoki mivel ismerős volt, a maga jópofaságával jól kiosztott.
ami nem is volt baj.
aztán szóba került az autogén tréning.
hát elmentem, bár beszarás volt az egész. én aki a buszon is rosszul voltam, meg kocsiba is a hasmenés kerülgetett, boltba nem tudtam sorbaállni, mert végem volt, templomba is csak az ajtóban tudtam megállni, ha netán buszra szálltam, hét halált haltam és akkor is az ajtóba voltam. stb.
szóval elmentem egy ilyen lazitsunk cuccra.
szakember (????) vezette.
voltunk csomóan alig volt hely.
épp csak annyi hogy a szivacsok elfértek egymás mellett a földön a teremben.
ment a duma, hogy mély lélegzet, ellazul a láb, a ...... igy tovább, hááááát mocsok rosszul lettem, mondanom se kell, pici hely, fekvő helyzet, csukott ajtó.
háááát halál csendben felültem.
rám szólt a szakember, hogy mit csinálok. mondom neki mi van, aszongya, menjek és ne zavarjam a többieket mert nem vagyok idevaló.
szóval tényleg magunknak kell valahogyan összerakni amit elrontunk.
nem tudom egyedül laksz-e? vagy családban még otthon?
tanulsz, vagy dolgozol?
mindenképpen találj valami feladatot.
nem tudom kutyátok cicátok van-e?
kutyával nagyon jól lehet sáfárkodni. feladatot ad, társaságot lehet vele mondjuk sétáltatásnál szerezni, kedves, ......
ha buta tipp bocsánat(
nagyon jó tippek és köszönöm. itthon vagyok, mert egy évig itthon maradtam kitalálni mihez kezdjek. heti kétszer esti suliban vagyok. próbálok jól lenni, már szerencsére olyan lelki mélységeket nem élek meg, hogy csak bőgök a semmin, de egyre jobban irritálnak az emberek, bezárkózom.. próbálok néha, ha jobb kedvem van, ismerkedni (mellesleg sok barátom van) de már félek. srácokkal abszolút nem akarok beszélni, mert állandóan szenvedélytelen, tucatférfiakkal találkozom, akik a bőrt látják, ez meg nagyon elkeserít... talán még nincs itt az ideje, hogy keressek valakit, de ezt az idő megoldja. :)
de nem tudok semmilyen tevékenységet elkezdeni. fekszem és még ha nagyon fontos egy helyre odaérnem akkor sem sietek vagy készülök. a nyelvtanfolyam is nagyon érdekelt, de most emg már kések, néha kihagyom.. pedig érdekel csak nem vagyok képes felkelni és elindulni. vonszolom magam, mint egy szerencsétlen és nem tudom miért, hiszen mindenem megvan, nem is panaszkodhatom, de mégis annyira megállt az élet.
ilyen terápiákban én sem hiszek... de valamit már muszáj kipróbálnom, mert ez így nem mehet tovább. muszáj a szenvedélyt visszahozni. már csak azt kéne tudni, hogyan...nem akarom, hogy senki és semmi ne érdekeljen. akarok valaki lenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!