Nem tudom elfelejteni a múltat, mindig eszembe jut a rossz és bosszút akarok állni, hogyan tegyem magam túl ezeken?
Voltak, emberek akik már óvodás korom óta szekáltak, beszóltak, lökdöstek, kiröhögtek és sokáig ha megláttam őket az utcán, suliban bepánikoltam, hogy most belém fognak kötni. Középsuliban teljesen új közösségbe kerültem, de ott is én voltam a célpont, akire rászálltak. Ugyan azokkal a dolgokkal piszkáltak, mint régen. Hangosan röhögtek, ha elmentem mellettük,Kiparodizáltak, órán mindig mondták, hogy nézzek oda és röhögőgörcsöt kaptak. Ha elhülyéskedtem a dolgokat, vagy hülyét csináltam magamból, akkor rögtön fogyatékos voltam, és ki kellett beszélni. Persze ha más vág pofákat, vagy hülyéskedik,buzul az természetes. Kiállni nem tudtam magamért, mert akkor csak még jobban rám szálltak volna. Fizikailag nem bántottam szóval verekedésre nem volt ok, amúgy is nem lett volna önbizalmam, hogy megüssek valakit. Alacsony, vékony vagyok.
Ilyenek és még sok más minden miatt lettem bizalmatlan az emberekkel, önbizalom hiányos lettem, még most is rám jön a szorongás ha kell mennem valahova hivatalos ügyet intézni, vagy olyan helyre menni ahol sok ember van. Suliba is minden reggel összeszorult gyomorral mentem és rám jön a remegés, semmi érzelem nem volt bennem. A többi ember szerintem azt látja, hogy egy félénk nyomorék vagyok, aki szellemileg visszamaradott és hülye feje van. Fél év és végzek a középiskolával, remélem dolgozni jobb lesz és nem lesznek ilyen dolgok.
egyébként gyógyszereket is szedek a szorongásokra és már enyhültek a testi tünetek és a hangulatom is jobb.
Olyanokon gondolkoztam, amit normális ember nem csinál.
-Embert könnyebben ölnék, mint egy állatot, végül is ugyan az, csak más faj. Olyan jól esne valakit alaposan helyben hagyni, főleg egy olyat aki régebben idegesített, ártott nekem lelkileg. Kést fogni rá, megrugdosni. Csoportosan megalázni, a képébe röhögni. Főleg alkoholos állapotban gondolok ilyeneket. Sokszor lopni támad kedvem, de végül nem lesz belőle semmi-
Mondjuk az előbb leírtak csak gondolatok.
Nem olvastam el a válaszokat, de én ugyanebben a cipőben voltam pár eltéréssel. Engem általánosban négy éven keresztül piszkáltak és nem tudtam kiállni magamért, mert elvesztettem a barátaimat és én olyan típus vagyok, aki csak akkor tud kiállni magáért, amikor érzi, hogy mások is támigatják és nem csak égeti magát. Lány létemre FIÚK ellöktek, valamint szintén pasik mondták hogy ronda vagyok. Annyiszor, hogy elhittem, holott azelőtt kb. Mindenki szerint szép voltam. Egész nap némán ültem egy helyben a padban és enni sem tudtam. majd elmentem középiskolába egy egész jó közösségbe,DE a rossz emlékek és a túlzott önutálat miatt féltem bejárni, volt hogy elindultam itthonról és nem mentem be.A sok hiányzás miatt megbuktam. Most egy másik suliban vagyok magántanuló és 11-es lennék. Hát bocsi a sok szövegért, csak azért írtam hogy lásd hogy mással is történik ilyen. Nálam ez a dolog nagyon elfajult és most próbálok kimászni belőle. Van egy mondás, amit valahol olvastam és elgondolkoztatott. Nem tudom pontosan, hogy van, de annyi a lényeg, hogy ne haragudj másokra, mert magadnak többet ártasz vele. Ők továbbra is élik az életüket míg te szenvedsz. Meg kell próbálnod egy kicsiz felengedni. Nekem a nevetés sokat segített. Kb három éve nem nevettem önfeledtem, mostanában viszont igen. Nagyon sokat segít. Vagy például ha belenézel a tükörbe és arra gondolsz, hogy te igenis jó vagy így, szerethető vagy stb. Ehhez persze sok erő kell de használ. Nekem két hétig sikerült ezt gondolnom, aztán visszaestem de még próbálkozom. Sokkal többet tudsz te segíteni magadnak, mint bárki más. Mondom ezt úgy, hogy 5 pszichiaternel voltam.
17/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!