Nem tudom magam lenyugtatni, egész nap ezek járnak a fejemben. Mit tegyek?

13 éves lány vagyok, 7.-es. Ebben a tanévben teljesen beparáztam, 2 hónapja nagyon nincsenek rendben a dolgok. Mindig is jó tanuló voltam, de 6. év végétől nem érdekelt a tanulás. Házijaim nincsenek kész, sosem tanulok, kötelezőket se olvasom. Bár még így is hozom a 4-es szintet, de elég jó és nehéz gimibe szeretnék menni, és nagyon bánt, hogy mi lesz, ha jól megírom a felvételit, de ha mondjuk 4-es tanuló leszek addigra, akkor amiatt bukom el ezt. A városban (inkább megyében) ez gimi a 2. legjobb, az 1.-be semmiképp sem szeretnék menni, a többi meg nem vonz, sőt, azokból egyetemre is nehéz lenne bejutni. Teljesen beparáztam, hogy ha nem vesznek fel abba a gimibe, akkor buktam az egyetemet, ergo a jól fizető állást, és sok álmot, ami pénzbe kerül. Kívülről elhiszem, hogy ez olyan egyszerű, hogy akkor a gép, telefon meg tv elől takarodjak tanulni, de ez nem ilyen könnyű. Teljesen igaz, hogy ez lenne a megoldás, de nem megy. Az itthoni dolgok már 7 éve nincsenek rendben, amikor nevelőanyám bejött a képbe, sikerült rendesen tönkretenni az életemet. A testvérem amint betöltötte a 18-at, miatta elköltözött. Legszívesebben én is ezt tenném, de csak 13 vagyok. A legtöbb barátnőmben csalódtam, nem lehet rájuk számítani, bízni bennük. Nagyon sok fiúval jóban vagyok, de velük nem lehet ilyesmikről beszélni. Családomból senkinek nem akarok ilyesmikről beszélni, tehát gyakorlatilag nem maradt senki, aki segíteni tudna, vagy csak egyszerűen "kisírhatnám" neki magam, mert nekem az is rengeteget szokott segíteni, ha kibeszélem magamból, ami már nagyon régóta (7 éve) összegyűlt bennem. 5-6 órát szoktam aludni, ami nekem kevés ahhoz, hogy legalább figyelni tudjak a suliban. Az utóbbi időben alig eszem, kevesebbet iszom is, és érzem, hogy ez a stressz miatt van. Anyukám mentális beteg, emiatt én is hajlamos vagyok erre sok stressztől. Tudom, hogy nem ilyenektől, ennyi idős korban, de úgy gondolom, hogy ha 13 éves létemre nem bírom kiverni a fejemből ezeket a kis dolgokat, nem tudok tőle sem enni, sem aludni, akkor ezek felnőtt koromra súlyosbodni fognak, de én nem szeretnék beteg lenni. Nagyon sokszor arra gondolok, hogy legjobb lenne meghalni, mert akkor nem lennének gondjaim semmivel. Tudom, hogy hülyén hangzik ez az egész, de nagyon izgulós és parás típus vagyok, és rossz ezt felépítgetni, hogy ha nem vesznek fel abba a gimibe, mint már írtam, sem egyetem, sem jól fizető állás, és összetörnek az álmaim. Mit tudnék tenni, hogy kiverjem ezeket a gondolatokat a fejemből?