Ez egy pszichológia betegség az anyáknál, hogy panaszkodnak, mennyi bajuk van, és folyton rendetlenséget látnak mindenhol?

Ne haragudj amit most leírok,de őszinte leszek és nem bántó szándékkal írom.

A helyedben én mondanám anyudnak.

1. ne panaszkodjon folyton és ne hergelje magát felesleges dolgokon,mert az nem az ő szobája.Ha nincs bazi nagy kupleráj,akkor értékelje azt hogy rend van.Ha 5 cm-rel lenne máshogy az asztal akkor sem szólhatna semmit,mert ha te így érzed jól magad és így tudsz azon az asztalon dolgozni,akkor neki ezt értékelnie kéne.

2.te sem szólsz bele olyan dolgaiba,ami neked nem tetszik,cserébe ő is viselkedjen így.

3.ha nem venné észre magát és még mindig,piszkál kezd el te is azt hogy hasonló képen elkezded kritizálni a dolgait,hát ha észreveszi magát

(nálam ez bevált,mert türelmes vagyok,de egy idő után elegem lett)

édesanyámnak én mondtam hogy örülnék ha kiszállna a seggemből,és nem nyúlkálna a cuccaimhoz,de az élet más dolgaiba se szólna bele.először megsértődött aztán mondtam neki a sértődés gyerekes viselkedés,és gondolkodjon el azon hogy viselkedik.

Elvált szülők gyereke vagyok,édesanyámmal élek,és észrevettem hogy más fiúknál is ahol hasonló a helyzet az anyák rátelepednek a fiaikra. Ilyenkor egy kicsit nagyon a sarkunkra kell állni.