Anyukak adjatok tanacsot, szerintetekpanikbeteg lettem vagy csak gyes betegsegem van?

A gyógyszer ráadásul nem gyógyítja a lelki bajt. Legfeljebb elfedi a tüneteket. Pszichoterapeuta tud ilyenkor hatékony segítséget nyújtani, felesleges az elmeorvos. Az ilyesféle nem elmebaj.

Hat év nagyon hosszú idő. Talán tudnál változtatni életviteleden? Munkát vállalni házon kívül? Hiszen otthonodban dolgoztál folyamatosan...

valószínűleg szülés utáni hormonproblémák, rossz életvitel + stressz a ygerek miatt. esetleg mellé anyagi gondok.

nem érdemes orvoshoz menni, főleg magyarországon. a pszichológus még ha fizetős se oldja meg, legtöbb egyből felíratja a bogyókat, függő leszel és nincs megoldás.

a valódi megoldás az, hogy magadnak utánanézel egy egészségesebb életvitelnek és szmeléletnek. senki nem fogja helyetted lerendezni az érzéseidet, vagy enni, pihenni, sportolni helyetted. ez általában olyasmint jelent mint egészségtudatosabb élet, vallási csoport felkeresése, de ezekben is 2-3 évig egy alapfokú ÖNfejlődést kell végigjárni.

ha nagyon nem megy, végső esetben lehet orvoshoz fordulni.

Örülök, amikor lebeszélnek valakit látatlanban felelősséget nem vállalva az orvosról akkor is, ha ezzel a másik ember komoly egészségkárosodást szenved el. Pláne úgy, hogy valaki laikus a depresszióról, pánikról csak a neten olvasott, életében nem tapasztalta, nem látott több száz, ezer ilyen beteget. Csak csípőből és megszokásból rávágja, hogy a gyógyszer az mekkora ellenség. Hát elárulom, hogy valakinek az élete múlik rajta. Ugyanis egy depressziv állappotba úgy bele lehet süllyedni, hogy az az öngyilkosságig, önkárosításig vezet.

A szülés utáni depressziót nagyon komolyan kell venni. A hiedelemmel ellentétben a fő oka biológiai eredetű, kedvezőtlen genetikai hajlam talaján bontakozik ki a külső körülmények hatására (itt a szülés utáni hirtelen hormonváltozás az erre hajlamos embernél depressziót okoz, míg másnál semmit)

A lehangoltság, örömtelenség, vegetatív tünetek, meglassúbodottság mind mind alarm jelek, amiket komolyan kell venni és el kell menni vizsgálatra. Azt, hogy ezeket a tüneteket mi okozza a pszichiáter és a klinikai szakpszichológus állapítja meg. Ez utóbbi szakember egyáltalán nem alkalmazhat gyógyszeres kezelést! Az ő feladata a diagnosztikai beszélgetés és tesztek felvétele, majd a pszichoterápiás vezetés.

A pszichiáter az, aki szükség esetén gyógyszert javasol. Jó orvos akkor, ha mindezt alapos vizsgálat után teszi és csakis akkor, ha ez akutan abban az állapotban szükséges ahhoz, hogy a beteg a mindennapi feladatait el tudja látni.

Fiatal kliensnél, aki együttműködik, van benne akarat a változtatásra, nagyon fontos, hogy pszichoterápiában is részt vegyen, mert ez az, ami erőforrásokat segít gyűjteni, a negatív gondiolatokat segít átprogramozni, életmódváltásra ösztökél, segít megérteni és újraértelmezni a helyzeteket, érzelmeket.

A terápia azonban egy nagyon is munka és energiaigényes folyamat, ami akkor megy, ha a páciensnek van ereje dolgozni. Egy súlyosan lehangolt, fáradt, depressziós beteg mindent tud csak erre nem képes. És nem azért, mert nem akar. Azért, mert nem tud! Az agyban olyan biokémiai változások zajlanak, amik ezt akadályozzák. Ezért kell a gyógyszeres kezelés ebben az esetben. Ez nem nyugtató, hanem hangulatstabilizáló, antidepresszáns, pont ellentétes elven működik a nyugtatóhoz képest. Fiataloknál ez, ha egyéb probléma nem áll fenn, jó eséllyel ez átmeneti gyógyszerszedést jelent. Aki hosszabb távon "beleragad", ott más probléma is fenn áll, illetve a terápiára nem fogékony az illető. (nem akar magán dolgozni, vagy intellektuálisan nincsen olyan szinten).

A pánikbetegségnek a kritériumai mások, nem az, ami a kérdezőnél fenn áll. Persze ez nem véd attól, hogy kialakuljon ez is.

Legjobb esetben nem áll fenn depresszió, "csak" egyfajta generalizált szorongás, ami pszichoterápiával nagyon jól kezelhető, akár gyógyszermentesen is. Ehhez azonabn első lépésben vizsgálat kell, hogy kiderüljön mi az alapprobléma. Olyan szakembert javaslok, akik képesek együtt dolgozni (pszichiáter, pszichológus) és a cél nem csak a gyógyszer beállítása, hanem a pszichoterápia is. Ehhez azonban te is kellesz kérdező. Jelezni kell ezen szándékodat, ha valóban szeretnéd.

Sajnos az állami keretek korlátozottak, mert rengeteg beteg van, de ott is van lehetőség terápiára.

megértem az aggodalmad, de alaptalan.

ideális esetben az lenne a helyzet, de valójában az orvosok néha többet ártanak mint használnak.

és leírtam, hogy ha nem tud vele megbírkózni, nincs más megoldás.

háttérismereted sincs, 99% hogy több ilyen emberel találkoztam mint te, és többet tudok a témáról. az eddigi tapasztalataim szerint közel 10%nál van valódi javulás, míg a maradék 90%nál nincs, vagy rosszabbodik. legtöbben arra panaszkodnak, hogy egyből bogyókat kapnak, és hatástalanok a kezelések.

ha kapásból átlépné az emberek ezen 90%a az orvosokban való reménykedést, akkor tovább élnének, és hatásosabban oldanák meg a problémát.

mindezeket a statisztika is alátámasztja, mert a mentális betegségekben kb 20-30% a gyógyulási esély, míg a placebó hatásfoka 40-60%ig terjed. azok az emberek, akik nem járnak orvoshoz, tovább élnek.

mindenki saját maga döntse el ,ebből mit von le.

az egész hszt nem olvasom végig.

Hidd el eleget látok, mert pszichológus vagyok:) Továbbra is az a véleményem, hogy látatlanban lebeszélni valakit a vizsgálatról nagyon nagy gondatlanság és felelőtlenség! Ráadásul a hozzászólásodban semmilyen konkrétumot nem olvastam, hogy segítenél a kérdezőnek. Általános sallangokat bárki képes írni. Látod irányomban is úgy alkotsz véleményt, hogy nem is ismersz, nem tudsz rólam semmit, ezért butaságot feltételezel. Ez így van a kérdezővel is. Egy-két mondat alapján fogalmad sincsen arról, hogy milyen állapotban van a másik. Jó lenne, ha éreznéd ennek a súlyát.

A mentális betegségek sokarcúak, van ami jól kezelhető, van ami csak szinten tartható. Minél fiatalabb valaki, minél értelmesebb, minél kevesebb ideje áll fenn a probléma és minél "kisebb ágyu" (tehát nem elmekóros állapot, nem súlyos személyiségzavar, hanem inkább a neurotikus végpont felé közelít, viszonylag jók a genetikai alapok, van támogató családi háttér, a betegnek van némi erőforrása), annál jobbak az esélyek. A statisztika tájékozódásra és fenéktörlésre való.