Mi tévő legyek?
20 éves lány vagyok az általános önértékelési problémákon túl be kell ismernem, hogy valami nincs rendben.Az egész egy kicsit komplexebb.
1 Soha nem tudok megfelelni magamnak. Azt hittem most, hogy egyetemre fogok járni kicsit jobban ki leszek magammal békülve, hogy valamit elértem saját erőmből de nem ott vagyok ismét, ahol a part szakad.Nyáron egy rövid ideig boldog voltam sőt mondhatni elégedett magammal de ismét visszazuhantam saját magam kritizálásának bugyraiba. Úgy érzem soha nem leszek már magamnak megfelelő.
2 Ha éjszaka az utcán kutyát sétáltatok és belépek a házunkba hirtelen elfog egy erősebb stresszlöket, hogy valaki megjelenik a hátam mögött és valahogy ezt úgy hozza össze az agyam, hogy ez az illető biztosa nem lehet egy kedves személy
3 Ha tanulnom kell még ha olyat is, ami érdekelne egyszerűen elálmosodom vagy megfájdul a fejem és mindig ilyenkor tör pont rám.
4 A hátam bizonyos időközönként( hol napi, hol meg havi szinten)el kezd fájni a gerincem mentén
Fogalmam sincs, hogy lehetek ennyire elcseszett azt meg már végképp nem tudom, hogy enyhíthetném ezeket vagy mi okozhatja, ha legalább tippem lenne próbálnék tenni ellene de semmi. Tinédzserkoromban voltam pszichológusnál, aki a pszichiátersegítségével begyógyszerezett és ennyi volt a terápia másikhoz nem akarok menni, nem is bíznék már bennük és ezt szemtől szembe nem is biztos, hogy eltudnám bárkinek is mondani. Azt sem tudom, hogy ezek összefüggnek -e egymással és egy probléma van vagy esetleg több is vagy van-e egyáltalán probléma.( Ilyen az élet?) Ti mit tennétek a helyemben?
Szia!
Először is szögezzük le, hogy nem vagy elcseszett. Nem tudom, honnét jössz, merre tartasz és hogy ki verte ezt a hülyeséget a fejedbe, de gyanítom, nem magadnak nem tudsz megfelelni, hanem másoknak - gondolok itt társadalmi normákra, szülők elvárásaira, stb.
Ezeknek ne is akarj 100%-osan megfelelni. Rendben van, ha adsz mások véleményére, de ne hagyd, hogy átvegyék az irányítást. Gondolom, már ismered a saját limitjeid, ahhoz próbálj inkább igazodni, és ne olyan mércéhez, amit mások állítanak fel. Szokj le a média által közvetített irreális "követeléseknek" való megfelelési kényszerről.
Habár ez inkább szeretethiányos állapotnak tűnik nekem, és biztos vagyok benne, hogy segítene, ha ismerkednél, barátkoznál olyanokkal, akik elfogadnak, tisztelnek és szeretnek. Ha már van legalább egy valaki, aki megbecsül, sokkal egyszerűbb lesz megbékélni magaddal (hisz ezen nem változtathatsz) és a maximumra törekedni! :) Személyes tapasztalatból tudom, hogy ez nem egyszerű, de megéri nyitni. Végső menedéknek ott vannak a szülők, testvér(ek), rokonok. Kezdetnek mondanám, hogy kisállat is megteszi, ha ismerkedéssel nem akarsz próbálkozni és nincs meg az alapvető bizalom családon belül, de ott a kutyád, aki habár közhelyesen hangzik, viszonozza a szereteted és a továbbiakban is "számít rád".
A házbalépős szituációra hirtelen tippem az, hogy valami régebbi trauma okozza. Ezzel esetleg próbálkozhatsz szembenézni és tisztázni, de kezdetnek csak hidd el nekem, hogy a kutya jelezné, ha bármi veszély leselkedne rád.
Tanulási zavar nem különösebben ritka, korodbeli hímként hasonló problémákkal szembesültem már én is (illetve jelenleg is tart), ezen csak valamiféle motiváció segít. Tekints a jövőbe, tervezz előre, törekedj kompromisszumra.
A hátfájásnak 1001 oka lehet. Nem vagyok reumatológus, de ezt a rossz testtartástól kezdve egészen durva dolgokig (idegrendszeri problémák) bármi okozhatja. Nem rémisztgetni akarlak, elég valószínű, hogy nincs komoly baj, de a biztonság kedvéért inkább fordulj szakemberhez, főleg ha fejed is gyakran fáj!
Az, hogy ezek összefüggnek-e, nem tudom. Nem vagyok se pszichiáter, se akármilyen ilyen jellegű témában járatos személy, de elképzelhető, hogy a lelki vívódás jelenik meg fizikai fájdalomként.
Nyugtatókra/altatókra ne is gondolj, a gyógyszer nem megoldás! Inkább szellőztesd ki a fejed, járj egyet a természetben, vagy közeli parkban, az élet apró örömeire igyekezz koncentrálni, és ne akarj 100%-osan teljesíteni, mert az kivitelezhetetlen! Talán a legcélravezetőbb az lehet, ha megtalálod az egészséges egyensúlyt: szórakozz, sportolj, keress valami hobbit, ami leköt (zenélés, írás, akármi, amit élvezel) és amiben kifejezheted önmagad.
Hirtelen ennyi jutott eszembe, remélem, tudtam segíteni. Ha szeretnél esetleg privát beszélgetni, vagy konkrét kérdésed van, nyugodtan írj egy üzenetet! :)
Üdv,
-Requiem-
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!