Normális, hogy gyermekkori apró sérelmek miatt, még mindíg dühöt érzek?

Az ilyen kiskori sérelmek mély nyomot tudnak hagyni az emberben, a szégyen és a harag érezete. Nálad ez enyhe, minimális, de gondolj a sok lelkileg sérült emberre, akit tényleg durva dolgok értek kiskorában...

Sz ilyesmit magadban kell feldolgoznod, ami történt, megtörtént, ettől ugyan nem dől össe a világ stb stb

Úgy gondolom, hogy akkoriban ezeket a negatív élményeket nem osztottad meg senkivel vagy nem volt lehetőséged kibeszélni magad. Emiatt nem adtad ki magadból a feszültséget, ami folyamatosan gyűlik, pedig már régen nem aktuális dologról van szó. Én azt tanácsolnám neked, hogy vonulj el valahova, ahol csak te vagy egyedül és gondolatban játszd újra ezeket az eseményeket, azonban szóban mondd is ki, amit gondolsz, védd meg magad utólag! Ha kell kiabálj, üvöltözz, megteheted! Miután végig mentél az összes sérelmeden, menj el, kocogj egy kicsit vagy ha van lehetőséged menj el egy edzőterembe, üsd a zsákot, ahogy tudod.

Majd miután hazamentél ülj le egyedül és zárd le magadban a történteket. Elmúltak, vége van. Kimondtad azt, ami nyomta a lelked, levezetted a feszültséged, onnantól kezdve az már csak múlt.

Remélem, tudtam segíteni pszichológiai tudásommal

nem vagy egyedül...velem is ugyanez van:( engem már sokat kinevettek, lenéztek, megaláztak...és még mindig érzem belül azt a fájdalmat...:(egyszerűen nem tudom feledni...:(valószínűleg te is olyan típus vagy, mint én, aki nehezen felejt, és ami másnak apróság ( pl.egy kinevetés), az neked igen is nagy dolog...:(nem vagyunk egyformák, van, aki könynen túllép minden akadályon, és van, aki nem.Ami segítséget nyújthat: ha előjönnek ezek a régi pl.kinevetések, megszégyenülések, mondd magadban, hogy állj! nem gondolok többet erre és kész!!!!!helyette gyorsan gondolj vmi szépre...:)ne engedd, hogy azok a rossz érzések elrontsák egyetlen egy napodat is!nem érdemlik meg a kinevetők(vagy akik megbántottak), hogy rájuk gondolj!

És még a zene is jó lehet...:)halgass vidám zenéket:)sok sikert:)

Tegnapi 11:35-ös lennék:

Ilyenkor mindig jó, ha le tudod vezetni a feszültséget. Ráadásul téged is majd egy kis elégtétel-érzet fog majd elfogni, hiszen a helyzet nem megismételhető, de utólag átgondolva elmondhatod az érzéseidet, kiabálhatsz, üvöltözhetsz, ha össze akarsz törni egy poharat, akkor törd össze. Majd utána összetakarítod... A lényeg, hogy magadban ne okozz kárt.

Én magam is használtam már ezt a megoldást és mondhatni kész felüdülés volt tombolni egyet, aztán pihenni és érezni, hogy "megmondtam a magamét". :)

Nekem rengeteg gyerekkori serelmem van,es mivel a szüleim nem foglalkoztak velem(ez is egy serelmem)sosem tudtam kinek elmondani,ha bantottak csufoltak.Pont ma jutott egy eszembe,es rajöttem,hogy önsajnalatot,dühöt erzek.Dühös vagyok,mert gyerekkent szenvednem kellett,es mert nekem nem jart ki a megfelelö banasmod.Szerintem teljesen realis erzelmeim vannak.Szerencsemre nem lettem devians vagy zavart,de sokszor felek attol,hogy meg kesöbb ezek miatt a serelmek miatt elöjöhet valami rossz dolog.

Borzaszto ilyen erzesekkel együtt elni es fontos lenne,hogy a szülök beszelgessenek a gyerekekkel.