A transzszexuálisok, vagy a transzvesztiták körében magasabb az öngyilkossági arány?

A két dolgot nem lehet egy lapon említeni. A transzszexuális részében érintett vagyok, rengeteg az öngyilkos sajnos.

Társadalmi nyomás, kirekesztés, leli, esetleg fizikai bántalmazás.

Én benne élek, soha senkinek nem kívánnám, hogy azt élje át, amit én...viszont nem is cserélném, most már el ezt a cisz-neműségre.

Biztos furcsán hangzik, de ez vett el a legtöbbet, de ez is adta a legtöbbet.

Travikról nem tudok nyilatkozni, bár még nem hallottam, hogy sok lenne köztük az öngyilkos. Inkább a drogozás, alkoholizmus, önpusztítás jellemző.

A két dolgot nem lehet összehasonlítani, a transzszexuális ember rossz testben született, a travi szexuális féitsből öltözik nőnek.

A "transzi" szót kéretik mellőzni, nagyon pejoratív.

A környezetem véleménye soha nem érdekelt annyira. Volt aki elfordult tőlem coming outnál, azóta keresett, de eljátszotta az egy lehetőségét. Nem tud érdekelni, nem kötelező ezt elfogadni, még családtagnak sem. De akkor többet nem hall rólam, pl. a húgom.

Magammal sokkal nehezebb volt ezt rendezni, sokáig tartott, de már túl vagyok rajta.

Akkor én bocsi, késő van :P

Miért érdekel ez a dolog?

Leginkább az önelfogadás hiánya okozza, de erre rásegít, ha a környezet is elutasító. Például ha az illető családja kitagadja őt, azért mert más, akkor az elég nagy trauma lehet még az önutálat mellé.

Kis javítás: csak az MtF emberek hasonlítanak egy nagyon kicsit kinézetben a transzvesztitákra, de egy MtF-ben több a nőiesség, mert belőlük természetesen árad, ezért néha még a melegekkel is összemossák őket, ami szintén butaság, mert nem minden melegnek vannak feminin tulajdonságai.

Azért eltérő a két csoport öngyilkossági aránya, mert míg egy transzvesztita akkor ölti magára az ellenkező nem szerepét, amikor kedve úgy tartja, addig egy transzszexuális bele van kényszerítve egy bizonyos szerepbe amit a születésnél meghatározott biológiai nem von maga után és ha nem akar kirekesztve lenni, akkor játszani kell a szerepet és az illető nem lehet önmaga. Ez hosszú távon mély depressziót okoz, csak az adott embertől függ, hogy mennyi idő kell hozzá, míg kikészül. Van aki annyira jól játssza a szerepét, hogy csak 35-40 évesen (vagy később) merül fel benne újra a kérdés mikor tükörbe néz, hogy "ki a fene ez az ember a tükörben?".

Ha még mindig nem tudod megérteni, hogy min mennek keresztül a transzszexuálisok, akkor javaslom, hogy találj ki egy tőled nagyon különböző karaktert (nem feltétlenül kell az ellenkező nemhez tartoznia) és próbálj meg egy hétig az az ember lenni. Az első napot még mókásnak is fogod találni, de utána egyre nehezebb lesz megbirkózni a tudattal, hogy újra el kell temetned önmagad és egy álarcot kell felöltened.

Ez elég drámai válaszra sikeredett, de remélem a lényeget magába foglalja...