Általános életbölcsesség, hogy hallgassunk a "legbelső hangra". De mi van akkor, ha ez a hang az súgja, hogy pusztítsunk?

Utolsó: csatlakozom hozzád, én is már sokadjára látom, de szerintem ugyanaz a válaszoló írogatja. Talán most majd felvilágosít minket.

Utolsó előtti és őelőtti: köszönöm, jól esett, amiket írtatok. Én sem érzem magam eredendően "gonosznak", de már nagyon-nagyon régóta úgy érzem, hogy annyi düh van bennem, amit normális embernek nem is lenne szabad elbírnia, és hogy csak igazságtalan dolgok történnek velem. És azt, hogy hibát hibára halmozok, és elmúlik a fiatalságom, elszalasztom a legszebb éveimet, és nem válnak valóra a vágyaim...

Pl. mondok most valamit: amikor középiskolába kerültem, úgy érzem, rosszul választottam ki a baráti körömet. A mai napig tartom velük a kapcsolatot, jó fejek is, de egyikük viselkedését túlságosan lemásoltam, és olyan lettem mint ő, és túlságosan kritikussá, cinikussá váltam más emberekkel szemben. Ki is rekesztettük magunkat ezzel az osztályból, és mindenféle mondvacsinált indokokkal racionalizáltuk meg, hogy miért kell ennek így lennie. A történet iróniája az, hogy ez a srác kezdetben a legkevésbé sem fogadott el annak, aki vagyok, épp ellenkezőleg: gúnyolt. De pánikba estem, mert általános iskola tapasztalataimból okulva (ott rám szállt az osztály keménymagja) legnagyobb félelmem az volt, hogy egyedül maradok, s ezért úgy éreztem, muszáj hasonulnom valakihez. Görcsös voltam. De úgy érzem, ezzel nagy hibát követtem el, legalábbis nem így kellett volna csinálnom. Nem lett sok barátom, nem jártam el sok helyre, nem próbáltam ki magamat sok mindenben, pedig alapvetően egy pörgős, szervező-megoldó aktív ember vagyok (voltam valaha). De már egy jó ideje úgy érzem, hogy a világnak semmi szüksége nincs rám. Tudom, hogy magától a semmiből nem lesz semmi, de nem érzek egyszerűen erőt semmihez. Nem megy az önmegvalósítás.

Közben meg látom, hogy mások hogyan teljesítik ki magukat (és viszik el azokat a csajokat adott esetben, akiket én kinéztem). Ez meg elképesztően frusztrálttá tesz.