Mit tegyek az ellene, hogy piszkálnak, amiért otthagytam a pszichiátert?

nevetséges vagy, kedves 2.

édesapám mi a francot kátna jól? alkoholista, egész gyerekkoromban bántott végig (fizikailag is) a testvérével karöltve, vagy minimálbérért robotol vagy munkanélküli. azzal telt az általános iskola és a gimnázium, hogy pl. a parkba kellett menekülnöm tanulni, mert még azt is meg akarta tiltani, hogy egyetemre menjek., s ezeken kívül soha nem is foglalkozott velem

a beteségem amúgy PTSD. amiatt alakult ki, hogy rámggyújtották egy házat, amikor aludtam. az utolsó választásom volt az, hogy kiugrottam az ablakon, emiatt összetörtem magam és kómába estem.

a tüneteim ezek VOLTAK: pánikrohamok, rémálmok, alvászavar (a rémálmok miatt nem mertem aludni), egyéb szorongásos tünetek (pl. émelygés, szorító érzés a torokban), alvási paralízis, folyamatosan betolakodó rémes gondolatok (pl. csomószor arra gondoltam, hogy mi lett volna, ha nem ugrok ki, vagy arra, hogy hogyan reccsenhetett a két lábam, amikor eltörtem őket, ezek mellé meg nem kicsit megtörtem azért is, mert kimaradtam az egyetemről, és megint haza kellett mennem alkesz fészekbe.

ezzel elmentem pszichiáterhez, és ezeket a diagnózisokat kaptam:

1. Nem meghatározott hangulat- (affektív) zavar

2. Nem differenciált szomatoform zavar

3. Post-traumás stressz zavar

4. A személyiség tartós változása katasztrófa átélése után

5. Nem meghatározott depressziós epizód

nos, szerintem még a vak is látja, hogy ezek között ellentmondások, és értelmetlenségek is vannak. meg az is mutatja, hogy mekkora kamu, hogy majdnem minden "nem meghatározott". pedig egy egyszerű ptsd, és minden tünetem ehhez a betegséghez köthető. az meg mióta betegség, hogy változott a személyiségem a baleset óta? ezt meg egyáltalán honnan tudja az orvos? beszélt velem alkalmanként max. 10 percet, és sosem beszéltem a múltról.

ja, meg még annyi, hogy munkaképtelenné akart nyilvánítani, amit nem is értek... semmi oka nem volt rá, főleg, hogy a pszichoterápiára EBBEN AZ ÁLLAPOTBAN kerestem meg a pénzt.

az meg a legeslegnagyobb kérdőjel, hogy mégis mire akart antipszichotikumot adni. csak úgy felírta, annyit mondott, hogy ettől majd nem fogok álmodni. hát szerencse, hogy nem szedtem be.

nos, röviden, hogy az antidepresszáns + Rivo kombótól miket éltem át: megszűntek a pánikrohamaim, de egész nap remegtem, néha hánytam, ment a hasam, ejakulácós/merevedési zavaraim voltak, csengett a fülem, csikorgattam a fogam, kiszáradt a szám, izzadtam, nem bírtam sírni rendesen (volt, hogy nem jött, amikor éreztem, hogy kellett volna, néha meg fuldoklós sírásroham formájában rámtört...), és egész nap öngyilkossági késztetéseim voltak (pedig soha nem volt ilyen sem a gyógyszer előtt, sem pedig utána... szóval 1000%, hogy az okozta). ezeket elmondtam az orvosnak, váltottunk 1x bogyót, de nem lett jobb, és akkor már adagot akart emelni.

akkor lett elegem, és nem mentem többé hozzá, a gyógyszert meg magamtól tettem le.

már ettől sokkal jobban voltam, az alapbetegség egy simogatás ahhoz képest, ami a bogyók mellett volt. végre megint funkcionáltam minden téren (tudtam sírni rendesen, és szeretkezni is), és nem akartam magam megölni. és igen, dolgozni is képes voltam, mert ÖSSZESZEDTEM MAGAM, ezt a készséget meg a pszichiáter elvette volna tőlem azzal, hogy gyakorlatilag "rokkantnak" nyilvánít.

az pedig TÉNY, hogy a pszichológus sikerrel jár. nincs pánikrohamom, sem rémálmom már, nagyon keveset szorongok, élvezhető az életem, csak még sokáig kell hozzá járnom. ősszel már vissza is mehetek az egyetemre.

na, szeretnél még papolni nekem arról, hogy szedjem a gyógyszereket?

hihetetlen, hogy leírom, hogy gyógyulok pszichoterápiával, és vissza akar vki ahhoz irányítani, ami megnyomorít... elkeserítő.

az én véleményem az, hogy tartsuk legalább a sorrended, nekem mindenképp tanulságos volt az esetem.

1. meg kell próbálni megoldani magadtól a problémát.

2. ha nem megy, akkor keresni kell egy jó pszichológusot

3. ha ez sem megy, akkor lehet próbálkozni alternatív, ártatlan szerekkel

4. ha semmi sem segít és 100%-osan kegyetlen, élehetetlen már az élet, akkor kell pszichiáterhez fordulni

5. mérlegelje az ember, hogy az alapbetegség-e a rosszabb, vagy a gyógyszerek mellékhatásai.

én komolyan az alapbetegséget választanám, pedig még olyan is volt, hogy alvási paralízisem volt lidérccel...