Nem bírom a thriller és horror dolgokat. Nem tenni szeretnék ez ellen, hanem tudni szeretném, hogy vannak-e még hozzám hasonló emberek. (? )

Sziasztok. Nem tudom,a megfelelő kategóriát választottam-e ennek a kérdésnek,ha nem,elnézést kérek.

Szóval...

Régebben voltak problémáim pszichés téren. Nem,rosszul mondtam,hisz mai napig vannak. De ami ezt a témát illeti,is voltak. Egyszer egy filmben láttam egy részt,ahol egy nő vagy férfi,már nem emlékszem,kicsavarta egy embernek a nyakát,tehát megölte.

Biztos láttam régebben is ilyeneket,de ez nagyon megütött akkor. Utána nem sokára,jött egy tolakodó gondolat,ami megkeserítette a mindennapjaimat. Az,hogy én ugyanezt elképzeltem a testvéremmel. Hogy megölöm.

Nem is tudom..fura,de mintha vágytam volna rá. Próbáltam magam távol tartani a tesómtól,hogy még véletlenül se ártsak neki,mert csak 8 éves volt.

Eltávolodtam tőle,nem voltam vele,mikor megölelt,gyorsan leráztam magamról,nagyon rossz volt.

Azt gondoltam,hogy megőrültem. Féltem,hogy mikor fogok úgymond bekattanni,és valóban ártani neki.

Az is mászkált a fejemben,hogy végzek magammal,csak ne tudja ártani senkinek. Mert idővel ez kiterjedt még több emberre,de érdekes módon csak olyanokra,akik közel álltak hozzám. Nem akartam szörnyeteg és őrült lenni,inkább meghaltam volna.

Később,mikor már tényleg teljesen ki voltam készülve a gondolat okozta szorongástól,és félelemtől,utánanéztem,hogy mi a fene lehet ez az egész.

Akkor megtudtam,hogy az ilyen fajta gondolatokat kényszergondolatnak nevezik.

Csináltam én még tavaly nyáron hülyeségeket,egyre jobban elkezdtem olvasgatni az ilyen témákban. Tehát mindent,ami a mentális problémákról szól.

Tényleg a disszociatív személyiségzavartól megkezdve a parafíliákig mindent elolvastam. Nos..bár ne tettem volna.

Mert én rettegtem attól is,hogy vonzani fog a nekrofília,a pedofília,és még annyi minden más fília.

Bevallom,ettől a mai napig félek úgymond.

Nem is tudom,hogy félelem-e. Nem tudom pontosan,de rossz érzés nagyon. Olyan keszekuszaság és zavartság érzése szokott a legtöbbször rámtörni. Rohamszerűen. Jön és megy.

De már most eltértem a témától. Szóval szorongásos,hangulatingadozásos egyén vagyok,megspékelve azzal,hogy nem tudom,hova tegyem magamat.

És megint eltértem..

Szóval,amikor az osztályommal kénytelen voltam a Walking Dead-et nézni,mert meg voltak toszva,hogy azt kell néznünk,az nagyon felkavart,gondolom a nekrofíliás dolog miatt. Sőt,szinte biztos. Meg amúgy is...hiszen nem gondolom,hogy egy rakás zombi látványa bárkiből a megnyugvást hozza ki.

Illetve,az osztálytársaimnak még a szájuk se rezdült,egy-egy durva résznél. De ami nagyon aggaszt még,hogy mivel fiú vagyok....nos,néha éreztem,hogy ott lennt megmozdul egy kicsit a kütyü. Értitek? Az ilyen beteg dolgokra.... Úristen!!

Nem tudom,hogy mitől. Én nem akarok nekrofil lenni,de lehet,hogy mégis vonzz? Ezt nem hiszem el! Vagy csak azért,mert annyira stresszelek ettől a dologtól,és mivel tudom,hogy a nekrofília az ehhez való vonzódást jelenti,valamilyen szinten,szóval már annyira tartok ettől a dologtól,hogy az agyam nem tudja,mit csináljon?

Ne haragudjatok a kombinálásért,de szeretnék ésszerű magyarázatot találni erre az egészre.

Továbbá ugyebár mostanra sokat enyhült az a gondolat,ami a gyilkolással kapcsolatos,de ha egy filmben olyat látok,hogy az emberek öldöklik egymást,akár fegyverrel,akár puszta,fizikai erővel,ismét rámtör.

Félek,hogy ártani fogok azoknak,akiket szeretek.

Pl. ma kezdtem el nézni a Believe című sorozatot..

Azt gondoltam,az talán nem olyan. A f***t nem. Az első öt percben öltek meg két embert nyakkifordítással.

Próbáltam továbbnézni,hátha mégis érdekes lesz,de nem tudtam koncentrálni. Kikapcsoltam,kitöröltem,még a letöltési előzményekből is,hogy semmi nyoma ne maradjon.

A horrorokat meg ne is említsük. Nem tudok élvezni semmit,ami a szórakozás kategóriába tartozik. Se könyvet,se filmet,se semmit,mert a gondolataim folyton ilyen irányba kalandoznak. Már még egy vígjátékot sem tudok élvezni,mert abban is találok valamit önkénytelenül,amitől szoronghatok. És nem is tudok koncentrálni sem semmire,gondolom ezt is megértitek.

Reggeltől estig ilyen zavaros dolgok járnak a fejembe,és még a többi mentális gondjaimról nem is beszélve.

Mindig ilyen maradok? Nem fogok tudni már élvezni semmit?

Nem fogok tudni megnézni egy filmet,vagy egy jó könyvet elolvasni soha úgy,hogy valóban élvezzem is?

Nem tudom felfogni úgy,mint egy fikció,hiába az...

Nem tudom,meg tudtok-e érteni engem.

Teljesen ki vagyok készülve. Mihez kezdjek?

16,5/F