Más is szokott arra gondolni, hogy milyen lenne valakit megölni? L/20

Röviden: Igen.

Ám összetett dolgot kérdeztél, mert sokféle ölés létezik.

Aki szívesen megnéz/elolvas egy jó krimit, az biztosan átgondolja a dolgot, mint logikai problémát. Mit tenne a tettes helyében másként, hogy elkerülje a felelősségre vonást? Itt persze nem magán a tetten van a hangsúly, hanem a végrehajtás körüli kirakós játékban - az az igazán érdekes feladat. De eközben elsajátíthat dolgokat, amiket esetleg egyszer életben is kipróbálhat...

Ez az intellektuális gyilkos típusa. Nyilván töredéknyi olvasóból lesz gyilkos persze, sőt ezek az olvasók a legbecsületesebb, hithű szentfazekak is lehetnek, csak éppen szeretik a rejtélyeket. :)))

De azért úgy 100 éve kishazánkban igencsak divatos női hóbort volt gyufafejet áztatatni a családdal élő és folyton kellemetlenkedő anyós teájába, (foszfor) aki fokozatosan legyengült, egyre betegesebb lett, végül elment. Sok feleség használt nagyon vékony kalaptűt, amivel hitvese szívét álmában megállította. Az akkori orvostudomány ezt nem tudta egy ideig kimutatni. Egyszerű szívmegállásként, vagy infarktusként azonosította a boncnok a tettet, mivel a rendkívül vékony tűszúrás nyoma a bőrön még épp begyógyult. Nem huszadik századi találmány, számos uralkodó halt meg hasonló módon, vagy orrvérzés vitte el álmukban őket, ahol a tű az orron át az agyba hatolt, nem a szívbe... Akkoriban még nem tudtak elég vékony, erős, hosszú tűket csinálni, ezért választottak lágy szövetet.

A gyufaoldat hatását meg betudták az idős kornak, nem vizsgálódtak mérgezés után. Amilyen trehányul jár el egyikmásik kórház élő emberrel, mi lehet a holtakkal? Némi "szerencsével" ma is megúszná a tettes, pedig 1915 óta ismert és figyelt a felsorolt módszerek nyoma. És mennyi módszer ismert a krimikből, jegyzőkönyvekből, amik ennél sokkal rafináltabbak, nehezebben felderíthetők!

Másik csoportja a gyilkosságoknak, amit ismeretlen személlyel, idegennel végeztetnek el:

Végeztek az USA-ban egy tesztet. A lényege az volt, vajon az emberek ha gombnyomás hatására véletlenszerűen gyilkolhatnának, megtennék -e? Szigorú fejtágító után bevitték az alanyt egy szobába, ahol magára hagyták egy nagy piros gombbal. Elmondták neki, ahogy megnyomja, egy általa ismeretlen ember a világ ismeretlen részén elpatkol, de neki emiatt nem lesz semmiféle baja. Ő egy végső döntőbíró a végrehajtási láncban, aki akár kegyelmet is adhat. Ha kijön gombnyomás nélkül, akkor az illető életben marad. Cserébe ezért a munkáért kap 50 dollárt, persze csakis a gombnyomásos döntés után, mint stresszoldót...

Azzal ideologizálták meg a dolgot, hogy egy nagyobb állami szervezet vezetőit tehermentesíthetik így a lelkileg nehéz döntések meghozatala alól egy 3 betűs cég kisérletében. A kisérlet érdekesen zárult: Ne tudjátok meg, mennyiszer nyomogatták a gombot és mennyien álltak repetáért sorba, mint visszajáró vendégek. Azaz amit nem ismerünk, arra érzelmileg is kevésbé reagálunk. Gondoljatok csak az Afrikai éhezőkre, akiket közvetett módon a mi relatív jólétünk öl meg. Változtattunk rajta? Nem... Miért nem? Mert az etikai érzékünk küszöbszintjét nem haladják meg a túl távoli, vagy többszörösen közvetett dolgok!

Ott vannak a háborúk, amik épp erre a logikára épülnek.

Ne gondolja senki, hogy a két VH-ba önként és dalolva ment mindenki puffogtatni, ahogy a filmek mutatják. Ugyanúgy voltak békeszeretők, akik megfogadták, hogy mindig mellé fognak puffantani. Tartott ez az első golyóig ami társát leterítette, vagy a közelben becsapódott, mert a túlélési ösztön erősebb, mint az etika. Ráadásul ha tényleg nem védekezett az illető, akkor kiszelektálódott: őt lőtték le előbb-utóbb.

És ettől gyilkosok lennének ezek az emberek? Hiszen hazajöttek a háború végén és itthon élték tovább tisztességesen addigi életüket.

Ez valamiért a társadalom etikai érzékét nem böki!

Akik háborút csinálnak ezzel a sajátságunkkal nagyon pontosan tisztában vannak. Csupán démonizálják a médiákban az ellenfelet, megszervezik gazdaságilag és logisztikailag a háborút és már mehet is a haddelhadd, önként mennek az emberek a vágóhídra, mindkét oldalon. Pont, mint valami automata robotraj...

Végül ott az indulatból elkövetett tett:

Felkapni egy tárgyat és állatiasan végezni a másikkal - ezt bárki tudja. Csak helyzet és indulat kérdése a dolog, hogy kiből milyen ponton hozza ki. A lényeg, hogy az első mozdulat célt érjen, mert a másodiknál már belép az erkölcsi kontroll. A börtönben a gyilkosok 10...20%-a egyáltalán nem bűnöző alkat, hanem ugyan olyan átlagember, mint bárki közülünk. Csak egy adott pillanatban hozott egy nagyon rossz és szomorú döntést.

Rosszfele tekerte a kormányt, többet ivott rosszkor a kelleténél, hagyta, hogy az indulata eluralkodjon rajta, a másik provokációja túllépte a határt, és véletlenül rosszul megválasztott erővel ütött rossz helyre, stb.

De ha megnézzük, mennyi gyilkosnak induló csetepaté végződik végül befejezett gyilkossággal, akkor meglepve tapasztaljuk, hogy 100 eset közül egy-kettő.

Egész más dolog a hidegvérrel, tervszerűen elkövetett cselekedet. - Na erre valóban csak kevesek képesek. Sokan úgy vélik, végre tudnák hajtani a másikon, de hidd el: Bekapcsol az etika és az utolsó pillanatban megállít. Pl. megsajnálod az áldozatot és nem leszel képes megtenni.

"Ezt még ez az ember se érdemli meg..."

Irtózhatsz a vértől, megrettenthet az elmúlás érzése, egy emlék, vagy bármi más, ahogy az etikai protokollok lefutnak és érvek sorát dobják fel, amiért NE tedd meg azt a végső mozdulatot.

A legtöbben azonban el se jutnak már ide: túl kockázatosnak tartják a következményeket és letesznek a dologról...

Egyébként szerintem egyetlen ember nem ér annyit, hogy megöld. Még a legelvetemültebb sem. Nem csak miatta, vagy a lehetséges következmények miatt. Hanem ezért, mert Te több vagy nála. De csak addig, míg nem alacsonyodsz le az Ő szintjére. Ha egyszer megteszed, önmagad értékrendjét rombolod szét és ez már nem fér bele egy egészséges ember lelkébe...

A kérdés kíváncsiságot sugall... kicsit Éva esete a kígyóval és az almával.

Ha az ölés spontán megfordul a fejemben akkor az valami nagy igazságtalanság elvetemültség láttán, ami többnyire maga is gyilkosság. Konkrétan ilyen pl. Polcz Erika esete.

Az ölés maga olyan lehet, hogy az előtt nem olyan az ember számára mint az után. Nincs javítási lehetőség életre szóló teher amit az ember visz magán - én így képzelem. Kimoshatatlan mint Arany Ágnes asszonyának lepedője.

Többek közt ugyanezért jó ok kell hozzá, hogy az ember bevállalja ezt a terhet.

Megváltozik tőle visszavonhatatlanul.

Lehet úgy, hogy mészáros lesz - disznóvágás/tor számba megy számára a gyilkolás pl. saját haszna érdekében vagy valamilyen ideológia miatt - nem számít, rutin.

Van ilyen helyzet pl. háború, népgyilkosságok.

Én azt mondom vannak dolgok amit jobb nem tudni,

nem megtapasztalni.

És még jobb kíváncsinak sem lenni rá.

Biztosan nem éri meg, hogy tudjam milyen az.

Igaz ez a kábítósszerre is, de az emberölésre is.

Jobb kerülni az olyan dolgokat amik legyűrhetnek,

amennyire csak lehetséges.

Bizonyos kíváncsiságokkal jobb leszámolni.