Ehhez mit szólnátok?
Letrehoznék egy Facebook-os csoportot,ahol csak a mi közös titkainkat osztanánk meg egymással.
Legyen szó depresszióról,szorongásról,kényszerbetegségről,személyiségzavarról,hipochondriáról,skizofréniáról,vagy bármilyen mentális zavarról.
Mivel a Facebook-on nyílt a személyazonosság,szigorú titoktartás kötné a tagokat.
Elmesélhetnén egymásnak a gondjainkat,ami bántja a lelkünket,vagy ha valamilyen nehés fázist éltünk/élünk át a betegségünk miatt.
Tanácsokat adhatnánk egymásnak,lelki támaszt is.
A csoport persze zárt vagy titkosított csoport lenne.
Mit gondoltok erről? Ha benne vagytok,kommenteljetek,és létrehozom a csoportot. :)
16/F
A barátaimmal? Jó vicc....
Nekik fogalmuk sincs,hogy mi az,hogy mentális betegség.
Attól "depressziósak",hogy a szerelmük nem köszönt nekik..
Én az itteni emberekre gondoloj,akik tényleg,igazi mentális betegségben szenvednek..
Itt is szövődnek barátságok.
Egyedi, akár pimasz hozzászólásokkal,
heti gyakorisággal keresnek meg privátban, akik többre kíváncsiak a témában.
Akkor lelkesen ismerkedünk, majd egyedi ütemben felfedjük a személyiségünket.
Bemutatkozunk egymásnak, ha szimpatikusak vagyunk.
De.....:
5 év sok-sok ismeretségéből szerzett egyöntetű tapasztalatom, hogy
nagyon rövid idejűek a kapcsolatok. Pár hét intenzívebb levelezés után megszakadnak a haverságok.
Amint kiveséztünk valamit, fakul az érdekesség, már nem egyedi a különvélemény, nem különleges a más nézőpont.
Röviden: unalmassá válik minden, ha már elmúlik az újdonság, másság, éppen azonosság ereje.
Tehát én tapasztalva, hogy rövidek az érintkezések, ezért kényes mentális problémáimhoz nem vállalom a nevem.
Nem éri meg a nyilvánossággal járó diszkréciós kockázatot az arcom felvállalásából származó előnyök?!!
Kb. 3 hónap anonimitás után bíznék, csatlakoznék egy csoporthoz. Akkor már talán megérné egy valódi barátság esélye.
Így kezdeném a bemutatkozást.....:
X.Y. vagyok, örülök Nektek, megbecsüllek Titeket
De.....:
Valahol továbbra is maradok párhuzamosan valamely
anonim fórumon is, mert ez nekem pluszt ad a névtelenség őszinteségével.
Jó ötlet, de nem a Facebookon... Én kizárt dolognak tartom, hogy elmondjam vadidegen embereknek a dolgaimat, névvel és fényképpel ellátva...
Erre az oldalra is azért szeretek járni, mert teljesen anonim módon írhatok ide és nem kell attól félnem, hogy a hülye dolgaimat ellenem fordítják a való életben. Így is van elég bajom...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!