Mi tortent velem? Ugye ez nem egy betegseg?

Altalanos iskolas koromban (fokent alsoban) rengeteget piszkaltak a kulsom miatt (csunya es kover voltam). Folsoben mar jobb lett a helyzett, mert fogytam kb 10 kilot( atlagos lett a sulyom) meg lett egy "legjobb baratnom" es egy "legjobb fiu haverom" Mikor gimibe mentunk minden megvaltozott. Kikozositettek stb. Egyedul maradtam es egy idosebb fiuhoz menekultem, aki mindig eroszakoskodott, kihasznalt es hazudozott . A tobbiek szemeben k...... lettem. Nem ettem semmit igy fogytam meg 8 kilot. Fel sem fogtam, hogy mi tortenik velem. Talan lazadni akartam... Egyik hulyesegbol mentem bele a masikba. Nyar volt. Az osztalytarsaim allando kikezdese miatt elkezdtem magam korzovel karcolgatni. Aztan mar eleg volt egy nagyobb beszolas es mar pengevel folytattam. Folyamatosan ongyilkossagi kiserletek jartak a fejemben. 2 tervet is elkepzeltem, hogy, hogy fogok meghalni. Begyogyszereztem magam, de csak azert, hogy szenvedjek. Szeptemberben nem javult semmit a helyzet. Mindenki utalt. En egy senki voltam a szemukben. Majd a volt baratommal ujbol osszejottem. De bar ne tettem volna. Visszaelt a bizalmammal tobbszor is es megalazott a haverjai elott. Kiderult, hogy miert ilyenek velem a tobbiek. A volt baratom mindenkinek pletykalgatott rolam (persze egy szo sem igaz a tortenetekbol). De en ezt mar nem birom. Minden irrital, semmi nem hoz lazba, csak negativ elkepzelesem van a jovovel kapcsolatban.Az esteket megjobban utalom. Raallok a merlegre ami a rossz kedvemet meg rosszabba teszi. De persze errol senkinek nem szolhatok semmit. Anyukam nagyon szeret es en is ot de ezeket a dolgokat nem mondhatom el neki, mert csak szomoru lenne es en azt nem szeretnem. Mindig kerdezi mi van velem, szinte mindent tud rolam csak egy fontos dolgot nem, egy hulyeseget, amit elkovettem meg regebben a baratommal. Most mar az osztalyban jobb a helyzet sot 1-2 lany kerdezte, hogy mi van velem de ezt nekik sem mondhatom el. Keptelen vagyok errol barkinek is beszelni. A szuleim elvittek egy pszichologushoz ahova kb 9-10 honapig jartam de semmit nem hasznalt csak allandoan felidegesitett. Senkiben nem bizok meg. A csaladomon kivul az osszes embert utalom. Szinte biztos vagyok benne, hogy engem csak csalodas erhet. A suliban, a buszon az utcan... mindenhol azt gondolom, hogy en vagyok a legrondabb, legkoverebb ember. Mikor haza erek van, hogy jobb a hangulatom de utanna megrosszabb lesz. Ejszakankent remalmaim vannak a mult evvel kapcsolatosan.A tanulmanyi eredmenyem is leromlott. Amikor az utcan elmegy mellettem valaki folyton megfordul a fejemben, hogy hirtelen elkap vagy elorant egy kest es leszur. Nagyon durva. Nem tudom mi tortenik velem. Keptelen vagyok pozitivan gondolkodni. Mindig eszembe jut, hogy 4-5 eve egy vidam, almodozo kislany voltam. Ebben a pillanatban is tombolni tudnek, uvegeket betorni, uvolteni majd zokogni. A szerencsem, hogy szeptemberben egy uj kozzosegbe megyek. Nem tudom mi lesz belole probalom elhinni, hogy minden jobb lesz es ezek az evek mar csak remalmok lesznek. Mar a vagdosassal is lealltam, sot eszek rendesen. Probalok normalisan elni. Ne haragudjatok, hogy vesszo nelkul irtam.