Mi van akkor ha nincs erőm változtatni?
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
Szerintem túl sok időd van a töprengésre. Ha nem találsz munkát, menj el önkénteskedni, vagy vedd át a házimunkát, főzz, moss, takaríts, nem lesz annyi ifdőd az önsajnálatra. Főleg úgy, hogy leírásod alapján erre komoly okod nincs.
Ez nekem nem depressziónak, inkább hisztinek tűnik. De vigyázz, az ilyen nőket egy idő után a birkatürelmű férfiak is megunják.
Anyád meg az öcséd gondolom már megunták hallgatni a panaszkodásodat, meg is értem őket.
Csak te tudsz segíteni magadon, hidd el!
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
Nem lehet könnyű szakasz.
Hogy milyen traumák értek, azt csak te tudhatod, és hogy ezeknek mekkora hatása van arra, ahol most tartasz.
De ebből a "katatón" állapotból úgy lehet kikerülni, ha találsz valamit, bármit, bármilyen apróságot, ami lelkesíteni tud, ami energiával tölt el. Az energia ugyanis kívülről jön, össze kell tudni szedni. A mostani állapotodban nem vagy elég fogékony rá (a jelek szerint).
Szerintem ez a tennivalód, ne azzal foglalkozz, hogy más mit mond, meg "mi a normális". Elég nehéz "normálisan" élni mostanság amúgy is. A lényeg, hogy ne érezd magadat rosszul, és főleg ne feleslegesnek.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
"Apám nem él velünk, nem tartjuk a kapcsolatot"
"Anyám és öcsém nem állnak mellettem"
"Honnan gondoljátok pl. hogy öcsém meg anya jól álltak hozzám bármikor is és egyéb dolgok??"
Hol vagy TE? Hol van a TE felelősséged? 27 éves FELNŐTT nő vagy - legalábbis annak kéne lenned annyi idősen -, ehhez képest mutogatsz körbe magad körül, hogy az ő, meg az ő, meg az ő hibája, és téged SENKI nem ért meg. Nem gondolod, hogy valamit TENNED kéne NEKED is? Igen, az élet néha (na jó, gyakran) szar. Az emberek szemetek - a családtagjaid is emberek -, mégse zuhan minden ember mélységes önsajnálatba élete végéig, hanem feláll, és TESZ valamit ahelyett, hogy feküdne otthon, bámulná a falat, nyomkodná a gépet és rettenetesen feltűnően, agonizálva sajnálná magát. A te döntésed, mit kezdesz az életeddel, de ha TE úgy döntesz, hogy az égegyadta világon semmit, csak ujjal mutogatsz a körülötted élőkre, hogy tönkretették az életedet, és várod a sült galambot, akkor legalább ne HISZTIZZ (mert ez az, hiszti), hogy milyen szar életed van - TE VÁLASZTOTTAD.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!