Van erre valami szakszó?

A diagnózis felállítása a tünetek sokfélesége és a betegség különböző lefolyása alapján nem egyszerű feladat.

A biztos véleményhez legalább fél éven át meg kell figyelni a beteget. Egyértelműen skizofréniáról van szó, ha a gondolkodás zavarai, a külső erők általi irányítottság, érzékcsalódások, hallucinációk, téveszmék közül (A-D tünet) közül valamelyik határozottan vagy legalább kettő részben megmutatkozik, illetve a további tünetekből is legalább kettő jellemző, valamint, hogy a tünetek legalább egy hónapon keresztül fennállnak. A diagnózis felállításának alapja ezért a beteg megfigyelése és a tünetek időtartamának és súlyosságának értékelése.

Miután skizofréniaszerű tüneteket egyéb belgyógyászati, ideggyógyászati betegségek, nem skizofrén érzelemzavarok, gyógyszerhatások, kábítószer, alkoholos állapotok is okozhatnak, a gyanús beteget teljes körű kivizsgálásban részesítik, amelyhez többek között fizikális, neurológiai (szemmozgás-, mozgászavarok, beszéd vizsgálata), vérkép-, EEG-, EKG-, CT-vizsgálat tartozik.

E vizsgálatok annál is inkább lényegesek, mert az idült skizofrén betegeknél egyéb belső szervi megbetegedések is gyakoribbak, amelyeket ugyancsak kezelni kell.

A neuropszichológiai vizsgálatokkal, tesztekkel jellegzetes figyelemzavarokat, egyéb gondolkodást érintő rendellenességeket lehet kimutatni.

A diagnózis felállítása után a legfontosabb a beteg és a hozzátartozók pontos és részletes tájékoztatása. Az orvosnak felvilágosítást kell adnia a betegség természetéről, a kezelés irányelveiről és a betegség lefolyásáról. Nem kevéssé fontos, hogy a család merjen kérdezni, hiszen a skizofréniát illetően rengeteg tévhit terjeng a laikusok között, és ezek eloszlatása kikerülhetetlen.