Miert van az, hogyha egyedul vagyok (mondjuk tanulok, alvas elott), mindig sirhatnekom van, hogy milyen nehez az egyetem, de ahogy emberek koze megyek rogton gondtalan leszek?

Nálam is a vizsgaidőszak hozza ezt ki belőlem, vagy egy-egy feladatleadási határidő, ami előtt felgyorsulnak az események és levegőt venni sincs időm. Ilyenkor jó érzés odabújni a páromhoz, aki "megdajkál" egy kicsit és ezredszerre is elmondja, hogy menni fog és nem lesz gond. Rossz érzés egyedül lefeküdni halál depisen. Aztán ahogy a stressz elszáll, úgy ez az érzés is. :)