Anorexiás vagyok, mellé néha falásrohamaim vannak, ilyenkor Guttalaxot szedek. Miért nem foglalkozik ezzel a családom?

ANOREXIA (lásd még ÉTVÁGY - ÉTVÁGYTALANSÁG, BULIMIA, SÚLY - túlsúly)

Az anorexia az élet teljes tagadását jelenti. Undorodunk mindentől, ami a „rusnya" testünkbe kerül azért,

hogy táplálja azt. Ez az érzés utálattá is átalakulhat. Több életszimbólum is létezik: a víz, a táplálék, az

anyaság (anya), szeretet (szerelem), a női oldal. Ez a betegség erős és tudat alatti vágy arra, hogy

elmeneküljünk az élettől, hogy utáljuk és megvessük magunkat. Rendkívül félünk attól, hogy nyissunk a

minket körülvevő csodálatos élet felé. Tudat alatt arra vágyunk, hogy „eltűnjünk", a lehető legkevésbé

zavarjuk a környezetünket. Nem fogadjuk el magunkat. Az anorexia és a kóros kövérség erős

szeretethiányra vezethető vissza, még akkor is, ha a két betegség fizikai megjelenése igencsak

különböző. Számos étkezési probléma okaként a jelen vagy múltbéli konfliktusoktól terhes anyagyermek

kapcsolatot jelölhetjük meg. Gyakran azért vagyunk bosszúsak, mert úgy érezzük, nincs meg a

saját életterünk, vagy nem tartják azt tiszteletben. Itt lehet szó fizikális javakról, mint pl. ruhák, játékok,autó, ház, vagy nem fizikális tulajdonokról, jogaink, ismereteink, igényeink, a minket körülvevő

személyekről: apa, anya, barátok, házastárs. Megérünk valami bosszúságot személlyel vagy dologgal

kapcsolatban, amelyet nem tudunk elkerülni, és amit nem vagyunk képesek megemészteni. Bár az

anorexia általában a fiatalokat érinti, a csecsemőket és a kisgyermekeket is sújthatja. Gyermek esetében

az étel visszautasítása létrejöhet az anya és a gyermek közötti konfliktusos viszony

következményeképpen: a csecsemőt megfosztják az anyamelltől, kimért, szigorú adagokkal

mesterségesen táplálják - az ideális súlygörbe megtartásának érdekében nem veszik figyelembe az

egyénileg változó étkezési ritmusokat. Erre reagálhatunk az étel visszautasításával, hányással,

súlycsökkenéssel, alvási zavarokkal, válogatóssággal. Fontos, hogy anyaként tiszteljük a gyermek saját

ízlését, ritmusát, és hogy ne akarjunk mindenáron a „tökéletes", gyermeküket túlféltő anyák táborához

tartozni. Ha nagyobb gyermek szenved anorexiától, inkább egyfajta „rossz étvágyról" beszélhetünk.

Kisétkű gyerekekről van szó, akik utálják az asztal körüli „macerákat", válogatnak, bizonyos ételeket

konzekvensen visszautasítanak. Ritkán eszik meg teljes egészében azt, ami a tányérjukon van, gyakran

hánynak és vég nélkül csámcsognak egy-egy falaton. Ebben az életkorban az asztal és az ahhoz

kapcsolódó társadalmi elvárások nagyon fontosak, mivel az étkezések szülői felügyelet mellett zajló

családi összejövetelek, akár jelentős konfliktusok színhelyévé is válhatnak. Az anorexia vágy az érzelmi

táplálékra. Szeretetre és a „bennünk élő" anya feltétel nélküli elfogadására van szükségünk. Az anorexia

(a túlsúlyossággal ellentétben) arra irányuló kísérlet, hogy a belső űr, hiányérzet éhen haljon bennünk,

apróvá váljon és eltűnjön. Érzelmi igényeinket azonban továbbra is túl nagynak ítéljük, ezért

folyamatosan kövérnek látjuk magunkat (mentális fixáció, ami a kövérségre irányul), még akkor is, ha

sovány és karcsú a testünk. Az anorexia anyai szimbólumra utal, ami a függetlenség vágya felé mozdít

el bennünket. Megtagadjuk a táplálékot magunktól, ahogy az anyánkat is, mert fiatal korunkban csak az

anyai szigort és kontrollt éreztük. Ügy érezzük, nem vagyunk képesek irányítani az eseményeket, és

ilyen extrém, szélsőséges módon próbáljuk meg visszaszerezni az uralmat a dolgok felett. Nem tetszik

nekünk az a szeretet, amellyel az anyánk minket szeret, és utáljuk őt ezért. Gyermekek szeretnénk

maradni, mert így közelebb kerülhetünk mind a testi, mind a belső tisztaság, ártatlanság állapotához.

(Általában a pubertáskorban jelentkezik az anorexia). Ez a betegség a fiatalság, a gyermekkor

kizárólagos keresése. Fiatal lányként vagy fiúként elutasítjuk a korunknak megfelelő szexuális fejlődési

fázisokat. Minden felénk irányuló szexuális, intim, felfedező, bensőséges közeledés megkísérlése szinte

felesleges. Előfordul, hogy a háttérben egy múltbeli szexuális jellegű trauma, visszaélés, érzelmi

bizonytalanság található. Egy ilyen jellegű tapasztalat a fizikai testet is hatalmába kerítette, a beteg

kizárta a fizikai, érzelmi és lelki vágyakat. Az első lépés a gyógyulás felé, hogy fokozatosan el kell

fogadunk a nőiséget, a megérző, intuitív és lelki oldalunkat. Bármilyen módszert választhatunk ennek

végrehajtására, de ezt meg kell tennünk! A szexualitás, az anyai intimitás is feldolgozásra vár. (Hiszen

meg kell tanulnunk szeretni az édesanyánkat!) Szépen lassan meg kell tanulnunk szeretni a testünket, a

többi embert. Maradjunk nyitottak mindarra, amit az élet tartogat számunkra! Az elfogadás és a feltétlen

szeretet nagyon kedvező hozzáállás lenne. Sok programot szervezzünk, sportoljunk, áldozzunk a

hobbinknak. Íme, egy érdekes zárójel: az anorexiás ember érezheti úgy, mintha gyűrűk fogságában

élne, amelyek elszigetelik a világ többi részétől, és amelyek csak erősítik az élettel szembeni

korlátozottság, tehetetlenség érzését. Képzeljük el, amint megszabadulunk ezektől a gyűrűktől,

megköszönjük nekik, hogy hozzásegítettek a felismeréseinkhez, tudatában annak, hogy többet nem lesz

rájuk szükségünk. Még egy kép, amit elképzelhetünk: minden belégzéssel egyre több fényt szívunk

magunkba, és belső ürességérzésünk csökken.