Teljesen be vagyok fordulva a hajam miatt. Buta dolog, de ez van. Ez baj?

Régen mindig szépen megcsináltam, és részt vettem a hétvégi összejöveteleken, de teljesen tönkrement, és évekbe telt, mire helyrejött. Ez idő alatt kivontam magam a társadalomból, csak közelebbi barátokkal találkozgattam, de szórakozni nem igazán jártam. Teljesen visszafogott vagyok a hajam miatt, ha nincs megcsinálva még az emberek pillantását is kerülöm. Az a baj, hogy hiába jönnek nekem ötletekkel, hogy másképp is meg lehet csinálni, azok vagy nem maradnak meg benne, vagy nem tartom magam szépnek vele. Mindig is érzékeny voltam a témát illetően, csak ameddig egészséges volt, addig nem foglalkoztam vele és mindig be volt állítva. Viszonylag sokat is költök rá, nem hanyagolom el, de totál ápolatlannak néz ki ha természetesen hagyom, pedig én pont, hogy a természetesség híve vagyok, 0 smink, és mióta "kinőttem" ezt a hajcsinálást, azóta csak a göndör tetszik. Pont az olyat tartom szépnek, mint ami nekem van, csak tudom, hogy nem áll jól. Már mások is mondták, hogy olyan, mintha 2 különböző ember lennék egyenes és göndör hajjal. Családi okok miatt is visszahúzódó vagyok, de nagyon meg tudok nyílni, ha meg vagyok a hajammal elégedve. Azt meg nem mondhatom, hogy a média, meg egyéb külső hatások okozzák ezt, mert sok olyan példaképem van, akiknek ilyesmi hajuk van, mint nekem. Képes vagyok azért itthon ülni mert nem szabad megcsinálnom. Rettegek a vasalástól mert már egyszer megjártam vele, nem akarok ugyan ebbe a hibába esni de nem élhetem így az életem, hogy a hajam gátol... ez röhejes. :( Nem tudom kinőni mert 19 vagyok és már kicsi korom óta ez van. Talán már 7-8 évesen elkezdődött, csak akkor nem a vasalással, hanem hogy szép legyen. :/ Ti milyen tanácsot adnátok?