Tényleg depressziós lennék? Vagy valami más mentális gondom van, csak én nem látom be? (lent)

Valami bajod biztosan van, ez így nem állapot. Nem tudjuk itt megmondani, mi lehet ez, keress fel egy szakembert.

Hàny éves vagy amúgy?

Én is rosszul érzem magam az emberek között, viszont csak azt utálom, ha mondjuk valamilyen rokonnal vagyok kettesben. Egyébként nincs bajom ezzel. Én is hirtelen haragú vagyok, nem vagyok képes megbocsátani senkinek és sokszor nagyon gyorsan megsértődök. Gonoszkodni is szoktam és állandóan panaszkodok másokról a hátuk mögött (nagyon undorító és kellemetlen tulajdonság, de nem tudom kontrollálni). Irigy vagyok és zsémbes.

Szórakozni én sem szoktam elmenni és én is mindig kifogásokat keresek. Céltalanul bolyongok jelenleg az élet sűrű mezején és ha tehetném, én is csak aludnék egész nap. Már a régi dolgokhoz sincs kedvem, amit szerettem.

A lényeg: Elmentem pszichológushoz és pszichiáterhez. A diagnosztika: Kevert szorongásos depresszív zavar és szociális fóbia... Aztán még ki tudja, hogy mennyi bajom van ezeken kívül.

Szóval a lényeg: Menj el legalább a háziorvosodhoz és számolj be neki a tüneteidről. Ő majd kivizsgáltat és ha nincs szervi oka, elküld pszichológushoz vagy pszichiáterhez.

Én is szoktam ilyen lenni, hirtelen megharagszom, majd átmegy, de ha nem moderálom magam, már be is szóltam olyannak, akit szeretek. Néha úgy érzem, a takaróm alatt, a külvilágtól elzárva vagyok csak biztonságban, ott senki nem szólhat be stb stb.. Mondjuk nem is nagyon érdekel más rosszindulatú véleménye. Volt depresszióval dolgom, családon belül, de szerintem az nem ilyen, mint a te esetedben is. Szerintem ez normális. Néha mindenki ilyen. Ha viszont már minden napod így telik, szünet nélkül, lehet, hogy tényleg többet segítene egy szakember, mint a gyakorikerdesek.hu válaszolói.

Nekem volt olyan napom is már, amikor képes voltam azon kiborulni, hogy kozmetikai szereket gyártanak, és drágán eladják azoknak, akiknek semmi önbizalmuk sincs smink nélkül kilépni az utcára - mert miért nem jó senki úgy, ahogy van? Miért nem lehet elfogadni?

Szóval nekem is vannak ilyen napjaim, ilyen ez a társadalom, ha kilépek az utcára, máris más vagyok, mintha egy maszk lenne rajtam, vagy mintha színészkednék - én ezt nem szeretem.