Önbizalom hiányt milyen módon lehetne kezelni? Részben tudom a kiváltó okokat, még sem sikerült kezelnem. De biztos van rá valamiféle módszer.
Durván 16éves koromig csak is olyan férfiaknak ismertem a párkapcsolatát, akik csalták a nőket, és ha a nőnek volt némi súlyfeleslege, vagy szépséghibája (legyen ez akár narancsbőr), akkor hangoztatták, hogy az a nő már nem kell senkinek....
Sosem érzem magam elég csinosnak, esetleg csak akkor látom már egy egy képen, ha több éves képek már. Mindig kevesebb kiló szeretnék lenni.
Nem öltözködök úgy mint sok korombeli. Néha próbálok szépen felöltözni, de például egy szoknyába már feszélyezve érzem magam. Nagyon tetszenek a mini ruhák, de sosem merném felvenni.
Azt is belátom így utólag, hogy 12-15évesen elkezdtem nőiesen öltözni, majd nemi erőszakot követően fiúsan kezdtem, hogy ne kelljek egy érett férfinak se. Ezen már talán túl vagyok, de igazán sose leszek.
A másik ami talán a legkellemetlenebb, hogy soha sem tudtam még elmenni discoba. Hiába elmegyek csak ott állok mint egy rakás szerencsétlenség, és meg sem merek mozdulni. Ha megpróbálom azt hogy iszok és akkor hátha akkor többnyire nem is iszok eleget, mert nem esik jól, ha mégis akkor meg csak sírok, hogy én nem merek elmenni, vagy ha már ott vagyok én nem merek táncolni.
Folyton azt érzem hogy mindenki szebb, csinosabb, divatosabb nálam. Úgy érzem itt elvárják hogy valaki elitebb legyen. Azt gondolom azért félek ennyire a tánctól, mert még általánosba sulidiscon ahogy táncoltam nagyon kiröhögött az a srác aki tetszett nekem.
Előre is köszönöm a segítségeteket. Bármire nyitott vagyok, már a pszichologuson is gondolkozom.
Ezt a 'nemi erőszakot' nem nagyon részletezted, lehet nem is szeretnéd itt annyira a publikumra szórni, de ha tényleg olyan komoly, én egy pszichológushoz azért elmennék. Semmi vészes nincs abban, ha megpróbálkozol vele, hiszen ez is csak egy lépés, és az élet lépésekből áll. Helyesekből, helytelenekből. És azt gondolom, hogy egy olyan emberrel (amennyiben jó pszichológust választasz) beszélni, aki tapasztalt, tanult az élet terén, és jó tanácsokkal tud ellátni, vagy legalábbis olyanokkal, amin elgondolkodsz, nem volna rossz lépés.
A másik amit megjegyeznék, az az, hogy nem kell azokat a lányokat követned akik tökéletesnek akarnak látszani, könnyűvérűek és dobálják a s#ggüket a diszkókban. Lehet hogy te másra vágysz. Egy sátrazás este, csillagbámulás valakivel többet ér mint egy szétivott este. Vannak olyan srácok akik nem szeretik a felhajtást, és az olyan lányokat, akiket leírtál. Személy szerint én nem bírom a magassarkút egy lányon, és a szoknya is a bizonyos határvonalon esdekel nálam.
Egyszer megismertem egy olyan lányt egy házibulin, aki semmit nem ivott (mellesleg mindenki gatteron volt meg ordibált benn is meg kint a tábortűznél), és én sem ittam, örültem hogy van egy ember akivel normálisan fogok tudni beszélni. Majdnem kapcsolat lett belőle (csak elcsesztem az egészet, de ez már az én formám, én bajom), le sem feküdtünk aludni, csak a csillagokat bámultuk egy trambulinról betakarózva, és beszélgettünk. Ezzel csak arra akarok kilyukadni, hogy nem gáz ha van saját stílusod, és nem teljes az önbizalmad. Ha viszont azzal foglalkozol folyton hogy mennyi az önbizalmad, akkor egyre kevesebb lesz belőle. Nem kell a felhajtás emiatt.
Lesz srác aki elfogad, és szeret úgy ahogy vagy. De először fogadd el önmagad, és szeresd, hogy szerethessenek, és elfogadhassanak. Adj időt magadnak.
17/f
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!