Nem tudom rávenni magamat az alvásra, annyira félek. Hajnalban, amikor feljön a nap, elmúlik a félelem. Régebben elég volt a lámpa is, most már nem. Hogyan lépjek tovább?

2010-ben volt egy "alvási paralízisem". Azzal a különbséggel, hogy nem éreztem azt, hogy nem tudok mozdulni, csupán a kiszolgáltatottságot, hogy az az alak, aki az ágyam fölött lebeg, bármelyik pillanatban megölhet. Maximálisan valóságos volt.

Azóta a lámpa segített egy ideig, és itt volt még a cicám, aki nemrég meghalt. Amióta nincs itt, azóta nem elég a lámpa. Amikor a párommal alszom, nincs semmi gond, bár múlt héten 8-10 másodpercet ordítottam, amíg felébredtem egy álomból - nem emlékszem, miért, de szintén halálfélelmem volt.

Ez a dolog nem maradhat így. Nem érzem magam soha biztonságban, mert félek, hogy olyan dolgokat látok megint a szobámban, melyek ellen nem tudok védekezni. Próbáltam elnyomni magamban a spiritualitást - nem segít. Nem tudom, miben hiszek, egyáltalán hiszek-e valamiben. Próbálok nem elrugaszkodni a valóságtól, de mégis valóságként éltem meg, ezért nincs meggyőződésem arról, hogy ez csak egy álom volt.

Sokat olvastam az alvási paralízisről, rengetegen átélik, olyan is van, aki rendszeresen. Nem értem, hogy bírják. Ha lenne rá valami számomra elfogadható magyarázat, megnyugodnék.

Kérlek, ha tudsz, segíts átlátni a helyzetet! Köszönöm, hogy elolvastad.