Gáz ha magamban szoktam beszélgetni vagy ti is szoktatok és ez normális?

Beszélni én is szoktam magamban, de beszélgetni nem.

Tehát nem válaszolok magamnak, nem párbeszéd-jellegű.

Ha még vitatkozol is magaddal, az már egy kicsit zűrös.

Én is szoktam és normálisnak tartom. Sokat vagyok egyedül, de beszédes típus vagyok :) Csak pár szót szoktam mondani véges időn belül, a hosszú monológjaim (amióta netezek, szinte mindig szavakkal gondolkodom) csak a fejemben zajlanak, kivéve néha pár szót.

Az sem feltétlenül gond, ha önmagával beszélget az ember, terápiás célzattal, egy gyönge énje és egy bölcsebb között... Nem csinálok ilyeneket, de voltak már ilyen terveim, mivel olyan okos tudok lenni elméletben, miközben a cselekedeteimen ez nem látszik... Mindenesetre apró biztatásokat és felszólításokat fogalmaztam már meg magamnak, bár ezt sem hangosan, legfeljebb ha nagyon kiakasztom magam...

Mivel szerencsére itt nem tudjuk egymás nevét, nyugodtan megmondhatom hogy szoktam magamban beszélgetni.

Szerintem normálisnak tartom...ha nincs kivel beszélgetni, akkor beszélsz magadba hangosan,ennyi.

Nemcsak hogy beszélni szoktam magamban hanem párbeszédszerüen is szoktam, meg vitatkozok magammal, a nevemen szólitom magam és vitatkozok.

Az is megesik hogy elgondolok valamit, egyrészét kimondom hangosan magamban, aztán gondolom az agyamban, majd megint mondom hangosan..és így tovább.

A szobában szoktam beszélni magamban, udvaron is, az utcán csak akkor ha nincs a közelbe ember (ha messzire vannak emberek az nem baj, mert ha közelebb jönnek, elhalgatok, és ahogy távolodnak, tovább mesélek magamban/nak).