A testem még bírja, de a lelkem már felmondta a szolgálatot. (Miért? )
Figyelt kérdés
Én egy 15 éves diák lány vagyok, és tudom hogy már sokan kérdezték de úgy ahogy nekik nekem sincsenek érzéseim legalább is nem tudok róluk.Olyan mintha minden egyes nappal egyre mélyebbre süllyednék a láthatatlan szakadékomba. Kiskoromban nem voltak igazi barátaim, inkább csak képzeletbeliek. Már akkor kiskoromba megkérdeztem magamtól. Valami baj van velem? . Ma sincsenek barátaim inkább csak elbeszélgetek velük. Olyan mintha halott lennék.Csak nézek ki a fejemből bárhol is legyek, nem érdekel semmi. Rokonom halálán se sírtam, az se érdekel ha megbántok valakit és ez bunkóság úgy tudom. Ha a szüleim kértek tőlem bármit is valaha, megcsináltam szó nélkül. Ha nyernék egy utazást vagy bármit azt mondanám. Jol van ezaz huhu elég unott fejel. Nincs hobbim, nem járkálok sehova nem vagyok jó semmiben a jegyeim se csodásak. De ez sem izgat, az sem hogy nincs olyan "barátom" nem érzem szükségletét hogy legyen, pedig már sokszor kérdezték hogy összejönnék-e velük és én meg elég rideg módon visszautasítottam őket.2013. júl. 17. 21:49
1/4 anonim 
válasza:
válasza:Én is így szoktam érezni (nem örülök semminek, érzelmeim alig vannak; ráadásul annak idején én nekem sem voltak barátaim), szerintem depressziós vagy.
Biztosat viszont csak orvos tud mondani, úgyhogy lehet nem ártana elmenni legalább a háziorvosodhoz, beszélni vele.
2/4 anonim 
válasza:
válasza:El kell fogadnod, hogy most ennyi van, amit látsz. Ezzel kell beérned. Ha nem tudsz neki se örülni, se bánkódni rajta, akkor sincs baj. A középúttal semmi gond.
Viszont az jön le, hogy bajod van ezzel. Mégis szeretnél örülni valaminek? Mi okból? Járj utána miért, aztán rájössz a hogyanra.
3/4 A kérdező kommentje:
Köszönöm szépen a válaszokat megpróbálok változtatni magamon valahogy,meg majd eljárok orvoshoz de régebben nagyon sokszor voltam.A képzeletbeli barátaim miatt..de szerintem a kisgyerekeknél ez normális nem?
2013. júl. 18. 10:04
4/4 anonim válasza:
válasza:Nem szeretném bántani az orvosokat, de az nem hinném, hogy hosszú távon segít. Sajnos sokszor gyógyszert adnak a bajra, emellett ők is csak emberek. Nem tudnak belelátni a másikba, hogy ez az egész probléma honnan ered, ilyesmi. Szerintem ezt az ember csak saját maga derítheti ki, már ha ki akarja deríteni. Ott kezdődik minden, hogy magának felteszi a kérdést, mi a gondja. Miért gond ez, mi zavarja benne, min szeretne változtatni. Amint kimondja, már az agya is így fog erről gondolkodni. Nem reked meg azon a ponton, hogy nem jó így. De hogy mi nem jó, annak nem jár utána. Így nem lehet lépni. Ehhez szerintem nem kell orvos. Az emberek többsége nem olyan tutyimutyi, mint azt gondolja magáról. Nagyon is sokat elérhet minden ember. Csak ki kell találnia, mit szeretne elérnie. Utána jöhet a hogyan. A magyar emberre amúgy is jellemző a sírás-rívás az helyett, hogy kimondaná ezt meg ezt szeretném és ezt így meg így lehet elérni. Igaz ezért tenni is kell és lustálkodással nem lehet megvalósítani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!