Félek. Ez így marad örökké?

Szia, 37 éves vagyok, boldog családanya, csodálatos gyerekekkel és szerető férjjel. 10 éven keresztül dolgoztam egy álom-munkahelyen, most készülök váltani. Sok barátom van, az emberek általában kedvelnek, erős, jókedvű, nyitott egyéniségnek tartanak.

Nem volt ez mindig így. 17-20 éves koromban szorongásos beteg voltam, olyan tünetekkel, mint amilyenekről írsz. Ez nem depresszió - ez szorongás. Rettegtem éjjel-nappal a semmitől, sírtam a félelelmtől, nem tudtam aludni, rosszul voltam az emberek között, és akkor is, ha egyedül voltam....

Nekem egy kiváló pszichiáter segített. A kezelés éveken keresztül tartott, emellett xanaxot is szedtem. Csak a leggyöngébbet voltam hajlandó bevenni, és ha jól emlékszem, csak fél adagot. A családomat (akkor anyukámat, apukámat, testvéreimet jelentette - nem avattam be, úgy sem értették volna.) Totál egyedül csináltam végig. A gyógyszer csak kiegészítette az orvosi kezelést, azaz a beszélgetést. Ha az a pszichiáter nem segít, akihez jársz, javaslom, keress helyette mást!

Szóval, ahogy példám is mutatja, ki lehet belőle lábalni. De nagyon-nagyon kell akarni. Minden lehetőséget ragadj meg a belső fejlődésre!!! Olvass, tájékozódj, keress specialistát, és közösséget! írj naplót - kérdezd meg a pszichiátertől, hogy csináld, mert ilyenkor a speciálisan vezetett napló segít!!!

Egyébként a gyógyulást ne úgy képzeld, hogy 100%. Ez olyan dolog, hogy mai napig vigyáznom kell, hogy ne essek oda vissza. Ezért jelenleg - mivel egy kisvárosban élek, az itteni pszichiáterek nem voltak szimpatikusak - egy kineziológushoz járok. Van, hogy fél évente, máskor havonta, vagy egy évente kell elmennem, attól függ, mennyire terhel meg a stressz.

Egyébként ha sikerül belőle kilábalnod – és vajon miért ne sikerülne? :) – hihetetlenül megerősödve kerülsz ki belőle. Tőlem gyakran kérdezik, mitől, hogyan tettem szert ekkora bölcsességre? Na mégis, mitől? Attól, hogy én már megjártam a poklot itt a Földön. Ezt csak értheti, aki ilyet átél... Ettől mélyebbre nem kerülhetsz. Ez a gödör feneke. Jó hír: innen már csak felfelé vezet az út.

Nekem ez a gondolat segített. És még valami. Ne feledd: Isten ott van melletted. Ott van melletted, előtted, mögötted, körülötted - és fogja kezed. És soha nem engedi el!!! :)

Ne okold magad. Ha csak "sima" depressziós lennél, akkor se lennél képes rá, nem még ha ilyen bajod van. Ez sajnos egy ilyen hülye betegség, képtelen vagy bármit is megcsinálni. nekem olyan is volt, hogy kiesett ebéd közben a villa a kezemből. Meg olyan is, hogy elfelejtettem a telefonszámunkat, vagy hogy miért is mentem be az üzletbe... Ez totál leépít. És erről nem tehetsz. Mielőbb menj el szakemberhez, és szedjed nyugodtan a xanaxot. Ha túl erőset írt ki a doki, vedd be csak a felét. A másik gyógyszert, amit említettél, nem ismerem, lehet, hogy a kettő ütötte egymást.

Szerintem most, ebben a pillanatban, vegyél be egy egy gyönge nyugtatót, a legjobb lenne, ha még lenne xanaxod. ha időd engedi, dőlj le egy kicsit. (Mondd a családodnak, hogy erős fejfájásod van, vagy találj ki valami mást). Próbálj meg meditálni, vagy imádkozni, amelyik jobban megy. Mondogasd megadnak: Isten előttem, mögöttem, mellettem, körülöttem. Ha nem tetszik ez a mondat, valami más, pozitív gondolatot, pl. napról napra, percről percre egyre jobban és jobban vagyok... Kitartást! :)