Segítség, mitöl van ez?!
Nagyon boldog gyerekkorom volt, mozgékony életvidám lány voltam, szinte hiperaktív, puskával sem lehetett volna lelöni, megállás nélkül szaladgáltam. Emellett nagyon furfangos, eszes kölyök voltam, a felnöttek azt hitték, hogy "nyeee, kicsigyerek, nem tud semmit, közben meg 2évesen odatoltam a sámlit az ajtóhoz, kizártam, becsuktam, és simán elmentem a nagyimékhoz, akik 5-6 utcára laktak tölünk, és bementem. Szóval, semmi bajom nem volt. Imádtam az állatokat, fára mászni, stb...
Most, 15 éves koromra meg kezd minden hülye nyavalyám lenni. Brutális klausztrofóbiám van, félek a kutyáktól, magasságtól, oda jutottam, hogy egyedül ki sem megyek az utcára/boltba. Mindentöl szorongok, és pánikbeteg tüneteket produkálok. Most mi ez?
De félek, hogy kinevetnek. Mert hogy még utcára is alig merek kimenni...
Meg a boltba menés, telefonálás is nehéz, mert olyan területen élünk, ahol kevesen beszélnek magyarul (Újvidék), és ezért ülök folyton otthon... meg félek az emberektől, zsúfoltabb helyen sokszor nehezen kapok levegőt, fulladok...
Nem merek segítséget kéri.
Nem fognak kinevetni, kérj segítséget!
Nincs ebben semmi rendkívüli, én 26 évesen jártam így, szóval ez nem életkor függő és egyik életkorban sem ciki; érzékeny a lelked, segítség kell ahhoz, hogy bizonyos traumákat feldolgozz.
Iskolapszichológus biztosan fog tudni segíteni, hogy merre és hogyan indulj.
És ne feledd, sosem gyávaság beismerni, hogy egyedül nem tudod megoldani. A gyáva ember az, aki elhagyja magát, beismerni, hogy kell valaki, aki átsegít ezen, na ahhoz erő kell. Ha ez megvan benned, végig fogod tudni csinálni!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!