Önként lehet pszichiátriai osztályra bevonulni?

El ne menj pszichiátriára, a nagy "segítségnyújtás" abból állna, hogy begyógyszereznének! Komolyan ezt akarod!? Egész hátralévő életedben gyógyszert akarsz szedni, függővé válni? Az mennyivel lenne jobb, mint a mostani helyzeted?

Hidd el, tudom, hogy miről beszélek, rámerőltették a gyógyszert, az orvos meg a szüleim, bíztattak, mondván milyen szuper mankó lesz nekem az életemben, csupa pozitív irányú változást ígértek, de semmi sem változott... A gyógyszer nem kezeli a kiváltó okot, csak a tüneteket nyomja el. Plusz, a mellékhatásokkal is számolnod kell. Állandó álmosság, levertség, és ezek csak a lightosabbak. Én pl. alig tudtam figyelni az óráimon, szenvedtem, ragadtak le a szemeim, ha pedig véletlenül nem szedtem be a gyógyszert, akkor reszkedtem, nyugtalan voltam, toporzékoltam, üvöltöttem a többiekkel, annak ellenére, hogy egy viszonylag csendes és magába forduló lány vagyok.

Miközben olvastam a soraid arra gondoltam, hogy valami iszonyatos családi probléma húzódhat a háttérben. Az ilyen gondok, amelyekkel te küzdesz, nem jönnek csak úgy maguktól. Meg a szüleid hol vannak ebben a történetben? Hol voltak eddig? Őket nem érdekli az életed? Elvégre csak 19 éves vagy, gyakorlatilag még gyerek.

Azt javaslom, hogy keress egy lelkiismeretes pszichológust (tudom, könnyű mondani...), akivel őszintén bármit megbeszélhetsz. Vagy ha ez nem is sikerül, kezdj pozitívan gondolkodni, el se hinnéd hogy a szavaknak mekkora ereje van! Azt olvastam, ha szeretnéd, hogy valami megtörténjed veled, akkor gondolj rá sokat. És ahogy te minél többet gondolsz ezekre a negatív érzésekre, hogy kész csőd vagy, nincs kedved semmihez, nincsenek lehetőségeid, azok egyre inkább az életed részévé válnak.

Őszintén remélem, hogy jobbra fordulnak a dolgaid, és kikerülsz ebből a spirálból amilyen hamar csak lehet!