Hogyan feküdhetnék be a pszichiátriára egy rövid időre? Idegösszeroppanásom van, hangulatzavarok, félek hogy teljesen megőrülök és kárt teszek magamban.

Tudom hogy milyen a pszichiátria, egy rokonom ott szakápoló :/

Köszönöm az eddigi válaszokat! ment a zöld kéz mindenkinek!

Kedves harmadik: annyiszor voltam már erős, most is tartom magam de nem bírom tovább :(( halálosan szeretem, de egyszerűen túl sok esélyt kapott már. El kellett viselnem és fogadnom a mocskos múltját amit később tudtam meg, ráadásul annak ellenére hogy meleg vagyok, elég konzervatív is... a párom hazudozott, könnyű vérű volt és kihasznált másokat és rengeteget piált. Megváltozott... azt mondta... de folyton csak hazudozott, eltitkolt dolgokat és rámkente hogy azért, hogy ne gondoljak róla rosszat stb... számtalanszor kapott új esélyt! Nála nincs mérték a piálásban, hanem mint egykor a földosztásban a "mérték a mértéktelenség" és akkor iszonyúan viselkedik velem, volt hogy a kapcsolatunk elején piásan házibuli után kidobott engem télen, akkor még a szüleim úgy tudták barátnőm van így nem fordulhattam hozzájuk. Órákat kóboroltam a fagyban várva hogy felhív és értem jön, de nem tette... majd csak másnap délelőtt, amikor kijózanodott és könyörgött még egy esélyért, azt mondván: többet nem iszik... két hét után megint ivott... mértékkel.. aztán egyre rosszabb lett, ha ivott hülyeségeket beszélt, majd lelkileg terrorizált számtalanszor. Aztán újabb ígéretek jöttek... hogy nem iszik, nem hazudik... Még is kiderült nemrég hogy rengeteg mindenben a szemembe hazudott mint addig is, és tegnapelőtt közölte hogy ő nem állja meg hogy ne igyon. Másfél hónapig bírta hogy nem iszik, aztán megint és most újra könyörög nekem, de most már nem, nem engedek... Erős vagyok, mert annak ellenére, hogy őszintén szeretem teljes szívemmel, nem bocsájtok meg neki, mert nem érdemli meg s engem sem érdemel meg, mert aki szeret, az nem bánik így velem...

Lenyeltem a multját, ami nagyon nem fényes, a neten én tüntettem el videókat, amin ő és az egyik volt párja szerepelt... esélyt adtam miután rengeteget hazudott, majd a piálásban is segítséget nyújtottam, de ő nem kért belőle, inkább iszik, minthogy velem legyen. Persze ezt tagadja, ő állítja hogy nem dobott el, pedig de, igenis eldobott, mert nem változott meg értem...

Most nagyon össze vagyok törve, nem bírok talpra állni többé...

Ha nem lenne itt az idős nagymamám, akit féltek, akkor eldobnám már most az életet... Tudom a legnagyobb kincs, amit valaha kap az ember, de senki nem kérdezett meg, hogy biztosan akarom-e, így vissza is adnám, odaadnám valaki olyannak, aki felér ahhoz, hogy élni tudjon. Számomra csak a szerelmem volt a mindenem, amit most elvesztettem...

Azért hoztam újra elő a kérdést, mert azóta sem jobb semmi... küzdöttem, harcoltam a páromért és értünk, és mikor ma előjött megint, hogy ő már pedig inni fog, mondtam hogy NEM és mindenben mellette állok, keresünk orvost, pszichológust, aki majd segít neki ha én már nem vagyok elég. Erre ő azt mondta hogy nem, ő szeret inni. Amikor megkérdeztem, hogy "neked jó alkoholistának lenni és tönkretenni a saját és mások életét" akkor annyit kaptam válaszul, hogy "jó" és hogy nembaj ha tönkreteszi a maga és mások életét... Most már olyan szintre jutottam, hogy könyörgök a halálért és véget szeretnék vetni az életemnek, egyedül beteg nagymamám az akiért még élek mert ő nevelt fel és a szerelmem, aki miatt ezen a földön vagyok, de ezek után...

Ráadásul az életem is tönkre tettem ezzel a sok szenvedéssel, egy idegbeteg vagyok, folyton rettegek és sírok mostmár, hogy mi lesz velem... Pedig még azt is lenyeltem, hogy megcsalt... Én pedig a sulit is elszúrtam miatta... pedig kitűnő tanuló voltam gimiben, 5 éves, az utolsó évet egy másik suliban kezdtem most el, magántanulóként és még ezt se fogom tudni befejeznem, mert itt van a suli ahol a párommal lakunk, de ha elmegyek innen nem fogok tudni bejárni.

Már tényleg semmi értelme az életemnek, annyira fáj a lelkem és a szívem, hogy azt kívánom bárcsak reggel ne nyílna ki a szemem, ha egyáltalán el fogok tudni aludni...

Lehet jobb lett volna ha akkor mikor ezt kiirtam befekszek a pszichiátriára, mert mostmár teljesen eldobom magamtól az életet... csak fáj és fáj és kínoz...