Ez okozza a problémámat? Vagy csak közrejátszik? Mit tegyek?
Szóval pszichológushoz járok erős szorongás és pánikrohamok miatt. Már egy ideje a szorongásom csökkent, lett egy kis önbizalmam is. Ez legfőképp annak köszönhető, hogy nagyon sok mindent megtudtam beszélni a "dokival". Elmondtam neki, hogy lehet, hogy a lányokhoz vonzódom, amit meg is beszéltünk és egyre inkább úgy tűnik, hogy a fiúk jönnek be csak össze vagyok/voltam zavarodva. Van azonban egy dolog, amit nem mondtam el és most úgy érzem, hogy el kellene, de számomra annyira kínos, szégyellem és nem tudom, hogy hogyan mondjam el vagy inkább ki a szavakat.
Ez a "dolog" a gyerekkoromhoz köthető. Kb. 10 éves lehettem (nem igazán emlékszem) és nagyon fiús kislány voltam (szerencsére kinőttem). Rövid haj, mindig az utcabeli fiúkkal (egy idősek velem, max. 2évvel idősebbek) játszottam, fociztam. És néha-néha bevillan egy emlék róluk, arról, hogy egyszer lefogtak és levették a nadrágom, a bugyim, de nem történt semmi csak ennyi. Az viszont még rémlik, hogy nagyon megijedtem, kiabáltam és talán sírtam is. Esküszöm nem igazán emlékszem mindenre, olyan mintha csak álmodtam volna az egészet, de mégis annyira valóságosnak tűnik. A másik ilyen "dolog" pedig az unokatesómhoz köthető, szintén szexuális emlék, ezt most nem írnám le (nem kell durvára és nagyon rosszra gondolni). Ez az emlék szintén gyerekkoromból maradt meg. És szinte 100%-ig biztos vagyok benne, hogy megtörtént.
Szóval ezek az emlékek olyanok, mintha meg sem történtek volna, ugyanakkor azt érzem, hogy megtörtént, csak épp elnyomom az egészet. És most azon gondolkodom, hogy mennyire játszik közre ez a dolog a mostani problémámban?
Annyit még hozzátennék, hogy soha nem volt komoly kapcsolatom fiúval (egyszerűen nem megy), még szűz vagyok, félek a szextől (leginkább attól, hogy terhes leszek) és pár éve felmerült bennem az is, hogy inkább a lányokat szeretem. Vagyis csak két lánynál éreztem ezt, hogy többet érzek irántuk, mint barátság. Most pedig lehetne esélyem komoly kapcsolatra egy fiúval, de érzelmileg sehogy sem tudok hozzá kötődni, sőt, szexuálisan sem. Pedig annyira aranyos, kedves, okos stb.
Kérdésem tehát, hogy mit tegyek? Mondjam el a pszichológusnak? Ezek az emlékek okozhatják a problémámat?
22/l
válasza: válasza:
válasza:Szia!
Végig olvastam a szösszeneted. Én nem vagyok szem pszichológus se semmi, csupán a tapasztalataim alapján tudok véleményt alkotni. Én is szintén 22 éves lány vagyok, és még én sem voltam fiúval. Nekem bejönnek a fiúk, tetszenek nagyon, rengetegen fűzögetnek, még sem jutottam még el arra a pontra velük h bármelyikkel is lefeküdjek, pedig kívánom őket. (Természetesen itt most nem általánosságban beszélek, nem minden férfit kívánok:D)
Sokat gondolkodtam énis ezen hogy mi lehet a baj, vagy mi bajom lehet.
És sajnos egyet kell veled értsek, úgyanis velem 14 éves koromban történt, hogy épp egy züllőt társaságban lógtam. Mindig jólnevelt kislány voltam, de valahogy mégis hozzájuk csapódtam. Szerintem be sem kell mutatnom, mind idősebbek voltak nálam. Egyik hétvégén eszméletlen módon leitattak. Persze ez nem csak az ő hibájuk volt, hiszen nem igazán ellenkezdtem ivás terén. Eljutottam arra a szintre, biztos sokakkal megtörtént már hogy igen, elmondhatom hogy berúgtam viszont ezt csak fizikailag éreztem. Mindenre emlékszem az estével kapcsolatban, agyilag tudatában voltam azzal mi történik, csak fizikailag nem tudtam uralni a helyzetet ergó, nem tudtam egyedül megállni a lábamon. (Elég undorito, tudom.)
Nem akarok itt regényeket írni, annyi a lényeg hogy 2 srác bevitt a parkba (nem, nem votl nehéz ilyen állapotban bevinniük, ellenkezni sem nagyon tudtam mert tényleg olyan állapotban voltam) és gyakorlatilag bele erőszakolták a farkukat a számba, egész addig amig el nem élveztek. Hétköznapi szavakkal azt mondanám, hogy leszopattak. Persze én üvöltöttem és sirtam is közben, elég szar még vissza gondolni is. Aztán szépen ott hagytak az egyik bokor alljában, majd elmentek. Egy arra jövő járókelő segített fel és vitt el a barátnőmhöz (nem akartam ilyen állapotban hazamenni.) Kb 2 hónapig ki sem mozdultam a házból. Persze nem mellékesen mindenkinek előadták hogy mekkora r.banc vagyok hogy én két csávót sz*ptam le egyszerre. prsze senki sem tudja hogy mi történt. Nem akarok kifogásokat keresni, rohadtul tudom hogy ez javarészt az én hibám is, hiszen nem kellett volna annyit innom. Úgy érzem hogy ez teljes mértékben kihatott a szexuális életemre, illetve a lelki világomra is. Persze felfoghatjúk úgy is hogy bizonyos szempontból szerencsém volt, hiszen még mindig jobb mintha megerőszakoiltak volna ketten.
Remélem megoldod a problémáid, mindig magadban kell keresni az okok forrását!
Üdv: egy sorstársad. 22/L
Köszönöm a válaszokat!
Igen, szerintem is el kellene mondanom csak olyan nehéz és kínos lesz az egész. Egyébként tudom, sőt biztos vagyok benne, hogy ezek a dolgok megtörténtek és nem csak beképzeltem vagy valami. De azt hiszem, hogy az évek alatt annyira elnyomtam ezeket, hogy ma már nem tud a felszínre törni a dolog, éppen ezért van az, hogy csak képek villannak be. Ugyanakkor szerintem a tudatalattim tudja, érzi csak épp nem veszem észre. Jelen pillanatban pedig azt érzem, hogy ezek a dolgok nem számítanak, sőt, nem érzek semmit ezzel kapcsolatban. És félek, hogy pont ez a baj, hogy már annyira elnyomtam ezt a dolgot úgy, hogy soha nem dolgoztam fel, hogy már nem is érdekel. Ezért nem beszéltem soha erről.
Egyébként azért is szégyellem, mert én még valóban gyerek, kislány voltam, amikor ezek a dolgok megtörténtek, kb. 10 éves és... szörnyű érzés. Mármint ezek szerint akkor zaklattak vagy molesztáltak (az uncsitesómból kiindulva)? Félek, hogy a "doki" azt fogja válaszolni, hogy "igen, gyerekkoromban molesztáltak". -----> Mert akkor tuti, hogy összetörtök lelkileg!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!