Epilepsziások! El tudnátok mondani, hogy milyen együtt élni ezzel a betegséggel? Hogy mit éreztek ha rohamotok van, vagy mire emlékeztek belőle?

Ez most nagyon túlzóan hangzik, de én minden esetben meg voltam győződve róla, hogy most biztosan meghalok, és alig vártam, hogy veszítsem már el az eszméletemet. Rettegést éreztem előtte minden alkalommal, olyat, ami kifacsarja a mellkasomat. Rettenetes érzés, még azoknak sem kívánom, akiket teljes szívemből gyűlölök.

Mióta jó gyógyszert szedek, semmi bajom, esküszöm, az egyik legnagyobb ajándék, hogy ilyen könnyen kezelhető, és fel nem foghatom, hogyan tudnak egyesek azzal kísérletezni, hogy ó, most egy kicsit elhagyom a gyógyszert, ó most egy kicsit iszom is... Nincs az a pénz, amiért kockáztatnám, hogy megint át kelljen élni azt, amit egy-egy roham előtt kellett anno.

Szóval én nem tudom, milyen összetett érzései vannak a kutyuknak, de sajnos lehet igazság abban, amit az ismerősöd felvetett. De tudod, mit? Inkább ne legyen igaza!!!

Én Lamolepet szedek, 100 mg-osat.

Ja, hát valamit még tud az ember kommunikálni, ez nekem elkeseredett kiáltozásból állt kb, de sokszor nem is emlékeztem rá, hogy mit akartam, csak hogy mindenképpen nyissák ki az ablakot, mert fogtam a tesóm kezét, hogy ne féljek annyira... Más nagyon nem rémlik, csak hogy mikor éjjel magamhoz tértem, nem tudtam, hogy mi történt, csak ha szétszakadt a fejem a fájdalomtól, meg egyéb jelek, amiket nem szeretnék annyira részletezni, ha azok megvoltak, akkor tudtam, hogy rohamom volt, de szinte semmi mást, hogy milyen nap van, egyáltalán milyen évszak, csak egy hétvégére jöttem haza a kollégiumból, vagy éppen nyári szünet van? Semmit, mindig mobilról néztem meg, hogy hány óra van, mi a dátum... Aludni se tudtam utána órákig. Másnap reggel mégis olyan voltam, mint akit kilőttek.

Ezt most komolyan a kutyád miatt kérdezed???

Oké, ha kutyád van, nyilván szereted is, de már nem azért szerintem ez elég ízléstelen ilyet kérdezni egy epilepsziástól (még akkor is ha itt tetted fel, az ismerősödnek élőben nem - és még úgy is, h valószínű le leszek pontozva) De most komolyan! Egy epilepsziást, az egész életében befolyásol a betegsége és akkor ilyeneket kérdezni...

Arról nem is beszélve, hogy mivel idegrendszeri betegség, és olyan neurológiai betegség amire gyógymód nincs, csak kezelés - így nincs is feltérképezve teljesen mivel ahány ember annyi féle változat.

Szóval a fentiek leírtak kettőt ezen kívül még van trillió változat...

Sajnálom a kutyád. Sajnos valóban még mindig megbélyegzett állapot, így aztán sokan titkolják, mert akkor minden egyszerűbb...

Hihetetlen az embernek miket kell kibírnia egyes orvostól is. Aztán persze jobb lapozni és mosolyogva menni tovább, gyakorlással ez egyre könnyebb, de sosem lesz könnyű.

Minden jót!