Ajánlana valaki egy jó szakembert, aki tud segíteni? A barátomról lenne szó.

3 éve vagyok együtt a barátommal, aki 21 éves.Mindenben megértjük szinte egymást, nem tudunk meglenni a másik nélkül, de a problémái egyre erősebben kihatnak a kapcsolatunkra.

Visszahúzódó ember, utál kiállni emberek elé (még a diplomaosztójára sem akart eredetileg elmenni), közben pedig arra vágyik, hogy sikeres legyen és népszerű.Mindenkinek meg akar felelni (még akkor is, ha ezt nem várják el tőle), de ez persze mindig ahhoz vezet, hogy végül egyik téren sem tud túl jó teljesítményt nyújtani.Döntésképtelen.Vágyik a spontán dolgokra, de ha én felvetem, hogy mondjuk üljünk be a kocsiba és menjünk valahova, vagy aznap szólok, hogy találkozzunk délután, akkor abból általában nem lesz semmi, mert \'nem megoldható\'.Ezeket persze mindig valaki másra fogja..a szüleire azt, hogy velem nem tud több időt eltölteni, engem pedig azért okol, hogy mindenben korlátozom.

Úgy gondolom, hogy bár egyedüli gyerek, és azért elég erősen próbálnak rá érzelmileg hatni a szülei, valahogy egy idő után meg tudnák emészteni, ha leválna róluk, mert azért elég intelligens embereknek tartom őket..jelenleg úgy látom az ő kapcsolatukat, hogy a barátom görcsösen meg akar nekik felelni, miközben rengeteg kimondatlan, elfojtott dolog van a felszín alatt.A barátom nem meri nekik elmondani a lelki problémáit, mert szinte betegesen kerüli a konfliktusokat, és még így is sokszor előfordul, hogy az apukája leül vele beszélgetni 1-1,5 órákra, és (szerintem akaratán kívül) padlóra vágja azzal, hogy megkérdezi tőle, hogy miért nincsenek barátai, akikkel összejárhat, hogy miért olyan zenét hallgat, amilyet, hogy mit akar kezdeni az életével, stb.

Említettem, hogy nagyon sok dologért engem okol: pl miattam nem találkozik többet az ismerőseivel, miközben már rengetegszer mondtam neki, hogy ez engem egyáltalán nem zavarna, sőt, örülnék neki, ha kicsit kimozdulna otthonról..Folyton panaszkodik, hogy sok dolgot miattam nem tehet meg, pedig nekem az elvárásom csak annyi, hogy ne csaljon meg, legyen őszinte és maradjon káros szenvedélyektől mentes. (Ettől függetlenül rengetegszer hazudott már nekem, volt, hogy reggel az utcán tért magához másnaposan, úgy, hogy minden értékét elvitték, és pénteken derült ki, hogy HPV-m van - valószínűleg tőle.)

Mégis, csak nekem mondja el a bajait, csak én tudok róla, hogy mennyiszer eszébe jut az öngyilkosság, a szülei ebből nem vesznek észre semmit..egész hétvégén magam alatt voltam a pénteken kiderült dolgok miatt (bár ő tagadja, hogy megcsalt volna), próbáltam félretenni a rosszkedvemet, hogy segíthessek rajta, de tegnap már nem bírtam vele aludni, inkább átmentem a másik szobába, de közben nagyon féltem, hogy csinál valamit magával vagy velem, szóval még ebben a helyzetben is nekem kellett félóránként megnéznem, hogy hogy van..Ma kérés nélkül hazahozott, én megköszöntem neki, bejöttem, ő pedig nem jött utánam.A tegnap esti dolgokról egy szót sem szólt.

Elnézést, hogy a végére átment személyes kesergésbe a kérdésem, csak ez a dolog még olyan friss, hogy nehéz eltekinteni tőle, plusz jó példa arra, hogy mi a vége a konfliktusoknak nálunk.

Bár általában tudom, mit kell tennem, most tanácstalan vagyok..szólnom kellene a szüleinek, de ezt ő megtiltotta, mert nem akar nekik csalódást okozni.Egyedül ezt nem tudom megoldani, ehhez kevés vagyok, ezért szeretném, ha valaki ajánlana egy jó szakembert (bármi lehet, pszichológus, pszichiáter, kineziológus, akárki, csak segítsen), de az is jó lenne, ha valaki tudna szolgálni egy-két hasznos tanáccsal..

A válaszokat előre is köszönöm.