Hova kellene fordulnom?
válasza:Én elolvastam és a legnagyobb gondnak a hozzáállásodat láttam. Az egyik, amit a végén írtál, hogy úgysem olvassa végig senki. Legyél egy kicsit optimistább, valószínüleg látszik rajtad a hozzáállásod és ezért néznek rád más szemmel, mint ahogyan most is, hogy leírtad, hogy nem olvassuk végig. Nem kell az oda, tartsd magadban és reménykedj :)
A másik a "nekem azonnal kell" hozzáállás. Az ilyesmiből sajnos nem lehet egy-két perc alatt kilábalni. Türelem kell hozzá.
Mindehez sok sikert kívánok!
Ja nem, csak reménykedtem, mert valamennyire azért gáznak érzem, amit leírtam. :D
És hát nem úgy értettem, hogy azonnal, rögtön, mert tudom, hogy ez nem így működik, hát nem is tudom, mit akarok... talán csak azt, hogy a jelenlegi helyzetemmel foglalkozzanak, mert az az, ami konkrétan kibírhatatlan már eléggé gyakran és nem tudom, meddig bírom még mindezt.
válasza:OFF
A lányoknak: ha linkeltek képet a kérdés mellé, biztosan lesznek páran, akik elolvassák. :)
ON
Először is örülök, hogy egy újabb személy csatlakozott a "nem szedünk gyógyszert depresszióra" klubhoz.
Válaszolni nem tudok a kérdésre, segíteni sem, de van néhány kérdésem. :)
Hangulatingadozások miatt miért nem vagy képes semmire? Ez hülyeség. Ha én egy bunkó f*sz lennék, aki mindenkivel goromba (amúgy szokott is lenni ilyen), akkor is képes lennék bármire. Majdnem bármire. Hiszen attól nem érezném magam kevesebbnek másnál. Ezt nem szoktam érteni a depiseknél. Ha most rajtad látják, hogy frusztrált vagy, egyből örülnek, hogy végre egy gyenge valaki, akit lehet b*sztatni. Ha lenne is ilyen, csak visszaszólsz valamit, amivel vérig sérted az illetőt, és kész. Az emberek különbözőek. Vannak vidámak, vannak szomorúak. A menő diszkópatkány fiatalok nem többek semmivel annál, aki egész nap egy könyvtárban ül. Csak ők hiszik azt, a sértettek pedig beletörődnek és hagyják magukat. Végül pedig írnak ide valamit. :)
Hehe, az meg, hogy nem szeretnéd abbahagyni az önkínzást, és szükséged van rá, nem a mazochizmus jele? :)
:DD Jó majd legközelebb képet is mellékelek.
Hm. Hát nálam a depressziós időszak (max 1-2 nap) azt jelenti, hogy ahhoz is nagy erő kell, h egyáltalán fel bírjak kelni reggel. Aztán még hogy gondolkozzam, megcsináljam az alap dolgokat is, emberekkel kommunikáljak, hogy csak egyáltalán válaszoljak nekik, hát az mármár elképzelhetetlennek tűnik olyankor.
Akkor meg van ez a feldobottságérzés, amikor mindenbe bele akarok kezdeni, mindenre képesnek érzem magam, és ideoda kapkodok, és nevetek, és boldog lehetnék, ha nem lenne emögött is egy nagy, erős ürességérzés, meg nem tudnám, hogy ez is csak egy alaptalan valami, és néhány óra múlva vége lesz. Ha meg a két állapot közül egyik sincs éppen, akkor is megmarad, ez az üresség, amivel egyszerűen nem tudok mit kezdeni, megérteni sem tudom.
Szóval ez nem csak ilyen "most szomorúbb vagyok, de úgy tudok tenni, mintha nem lennék az"-állapot.
Ja, nem mazochizmus, mert nem önmagukért csinálom őket... hanem mert érzéseket keresek velük. Vagymi. Szóval van az üresség, amikor képtelen vagy érezni bármit, és akkor csinálsz hülyeségeket, hogy legalább valami rosszat érezz, mert az is megfoghatóbb, mint ez a szar semmi. Nemtudom, mennyire érthető ez így.
válasza: válasza:Igen, mindenképp gyógyszer kell! Ennyi már biztos. Igaz, hogy azt sem tudjuk, melyik, de a probléma saját magad általi megoldása szóba sem jöhet! :D
Csak paranoiás vagyok, vagy tényleg fizetnek bizonyos embereket, hogy idejárjanak fellendíteni a gyógyszeripart? :) Á, biztos hülyeséget beszélek megint. A véleményem továbbra is tartom: a mesékben nem hiszek, nem lesz olyan depresszió elleni gyógyszer, ami néhány nap/hét használat után örök időkre elfeledteti a depressziót. Lesz helyette olyan, aminek semmi hatása nem lesz, vagy ha lesz is egy kicsike, addiktív módon fog hatni. Nem éri meg. Még akkor sem, ha bizonyos orvosok - természetesen önös érdekből - azt reklámozzák, hogy igen.
Komolyan mondom, hogy én (a semmi hivatásos pszichológiai múltammal) hamarabb vállalnám az ilyen problémával küzdő emberekkel való beszélgetést, mintsem hogy gyógyszert javasoljak nekik.
válasza:Beszélgetéssel lehet gyógyítani; legalábbis valami ilyesmi a pszichoterápia, ami egyébként nagyjából ugyanolyan %-ban hatásos, mint a gyógyszerek, mindenkinek más a jó, valakinél egyik sem. Én csak magamról tudok nyilatkozni, de nem fogok mégegyszer gyógyszert szedni, nem azért, mert egyszer már próbáltam és nem használt, mert tudom, hogy talán valami használna, de egyrészt már azalatt a fél év alatt is úgy hozzászoktam ahhoz a gyógyszerhez, hogy alig tudtam abbahagyni, másrészt meg szerintem jóval összetettebb dolog ez (nálam mindenképp; másoknál nem biztos), gyerekkoromra tudom visszavezetni a dolgokat, több év alatt berögzült személyiségjegyek meg hasonlók nem fognak attól "eltűnni", hogy gyógyszereket szedek rájuk. Ja és persze szedhetnék gyógyszert a hangulatingadozásaimra, de ezt meg nem fogom, amíg a háttérben van ez a megfoghatatlan "ürességérzés", mert mi van, ha aztán csak az maradna meg, folyamatosan, mindig ugyanúgy, pont az, ami az egészben a legelviselhetetlenebb, és ami miatt leginkább ártok magamnak.
Most, hogy így megbeszéltük a gyógyszer-beszélgetős terápia dolgot, valaki a kérdésre is válaszolhatna, persze tudom, nekem semmi sem jó. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!