Mit tudnátok javasolni ilyen helyzetben?

Öngyilkosságon gondolkodom...tudom, hogy ez ilyen fiatalon nagyon nem egészséges, de gyakran sajnos erre lyukadok ki. Unalmas az életem, nincsenek barátaim, nincs barátnőm. Nem járok szinte sehova. Töri szakos hallgató vagyok, mellette járok sportolgatni is. Rengeteget olvasok. Tehát vannak úgymond céljaim illetve lekötöm magam. Pont ez a probléma, hogy ennek ellenére is szoktam erre gondolni. Nálam sajnos mindig jelen volt ez a jelenség, persze mindig a legtitkosabb gondolataim egyikeként.

Igazából az fáj, hogy nem tartozok sehova. Szeretethiányos nem vagyok, itthon mindent megkapok, bár nem vagyok elkényeztetve. Nem vagyok az a fajta mindenből problémát generáló egyén, ahogy ezek a gondolatok is sajnos sokkal mélyebb gyökerűek nálam.

Legbelül nagyon fáj, hogy szinte senkivel sem tudom megosztani az örömöm,bánatom, problémákat. Most, hogy így eljött a tavasz, kicsit kiegyensúlyozottabb lettem, de sajnos mindig visszatér ez a depresszív énem. Furcsa, mert amiket itt leírok, senki nem is sejti. Kifelé ezeket teljesen titokban hagyom. Az én példámból kiindulva, vajon hány ember sétálhat ilyen gondolatokkal és érzelmekkel az utcán. Tudat alatt, értelmét sem látom, hogy ide írjak, mert tudom mik a megoldások. Mégsem tűnik el ez a "gonosz" gondolat illetve érzés.

22/ f Szóval rossz nekem minden jó ellenére is.