Mit kéne csinálnom?
A szüleim nem normálisak. Idegbetegek mindketten, és rajtam vezetik le. 3-an vagyunk testvérek, a többieket szeretik, csak engem utálnak, és gyakran vernek meg. Szóval minden nap bántanak, nagyon rosszul esik, hogy én vagyok a béna, a sz*r, de olyan a természetem, hogy egyszerűen nem bírom magam hagyni, és visszaszólok, megvédem magam... Sajnos. Mert olyankor bedühödnek és bántanak. Most is ez volt. És én nem tudom jól kezelni az ilyen helyzeteket, vagy nem is tudom, de jó nagy hülyeséget csinálok. Vagdosom magam. De nem bírok ilyenkor leállni. Szétvet az ideg, úgy érzem, csak ez az egy maradt, a fájdalom. Teljesen depressziós vagyok miattuk, utálom őket, az egész családom, itt is hagynám őket tényleg a francba, csak akkor mi lenne velem? Nem akarok állami gondozott, vagy miegymás lenni, mert így is elég csórók vagyunk, de néha legalább kapok valahonnan egy kis pénzt, és kb ez az egy tud boldogítani ebben a rohadt életemben. Meg persze ott vannak a barátaim, akik nagyon rendesek, mellettem állnak, de ők se tudják kezelni a helyzetet, hiszen nekik nem ilyen a családjuk, néha hitetlenkednek, és visszakérdeznek, hogy most komolyan ilyenek? De igen, ez van. És fogalmam sincs, hogy mit csináljak, de azt tudom, hogy ez így egyáltalán nem jó. Hoztam egy képet, a bal oldalon lévőt anyám csinálta, szétkarmolta/ütötte a hátam. A jobb oldalon pedig a vágások, amiket én csinálok. [link]
Annyi "szerencsém" van, hogy pont nem mentem akkor suliba, amikor egésszségügyi vizsgálat volt, így engem nem ellenőriztek le. De nem akarok elmegyógyintézetbe, vagy hasonló helyre sem kerülni... Szóval mi legyen?
15/L
Szia! Lehet, hogy későn olvastam ezt, de akkor is gy gondoltam írok! Az én helyzetem szinte ugyan ilyen. Anya egyedül nevel, nincs testvérem viszont idegbeteg, és mindent rajtam vezet le. Amióta csak az eszemet tudom folyton megvert és megalázott. Én is legszívesebben visszaszólnék, de én még ennyit sem merek, inkább a bennem felgyülemlett düht és tehetetlenséget ugyanígy vágásokkal vezetem le. De szörnyű érzés, nem elég hogy anya, de még én is saját magamat bántom. Viszont állami gondozásba semmiképpen sem szeretnék kerülni.
Sajnos kiutat még én sem találtam, de az biztos, ha beszélsz róla valakivel, olyannal aki megért és megbízhatsz benne, és most nem a barátaidra gondoltam (mert ezek ezzel a helyzettel nagyon csúnyán visszaéltek)hanem pszichológusra. Ha bármiben tudok segíteni nyugodtan szólhatsz, beszélhetünk is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!