Neked segített már pszichológus?

Barátnőm evészavarral volt pszichológusnál, de egy idő után nem járt, nem szerette. Nem volt az illetővel semmi baja, csak nem érezte tőle jobban magát. Aztán én próbáltam meggyőzni, hogy mélyen belül kell akarnia a változást, mindig bíztattam, hogy menni fog az. Egy idő után jobban lett és most már ritkán köszönt vissza a régi hangulat.

Szerintem fontos, hogy a barátaid ösztönzőleg hassanak rád, hogy igazán jóban legyél velük.

Én kiskoromban jártam pszichológushoz de kb annyit fogtam fel, hogy játszhatok és meséket találhatok ki. Mindenesetre jól voltam utána.

Nekem járnom kellett pár hónapig egyhez (17,5 voltam), de igazából csak "beszélgettünk"....

Problémáim vannak, elég sok, de mindre tudom a lehetséges megoldást, meg azt is, hogy van, ami változtathatatlan, szóval engem nem befolyásolt semmilyen mértékben sem, csak elbeszélgettem vele (amúgy jóarc volt)

Amúgy egy példa. Ritka szar önértékelésem van, mert a környezetem szándékosan úgy hat rám, hogy semmit sem érek, de attól, hogy egy ember azt mondja, hogy én sokat érek, még nem fogok hirtelen jó önértékeléssel rendelkezni, ahhoz nekem kell tenni, méghozzá úgy, hogy más társaságba kerülök, ahová megpróbálok beilleszkedni, vagy semleges maradni. Ha nem jön össze, akkor majd aggódhatok, de én is sokat változtam az idő múlásával, tehát én nem látom okát annak, hogy máshol elítéljenek majd

Nyelési gondokkal, evészavarral, egy évig kinlódtam a kajálással, szóval rossz volt a helyzet.

Egy hónapja járok, hetente egyszer szakpszichológushoz. Azóta hízok, visszajött az étvágyam, sokkal jobb a kedvem, optimistább vagyok, más lett a felfogásom!

Egyéni terápiára járok, relaxálunk, beszélgetünk.

Azt gondolom, mindenki tud a saját testén, agyán, gondolatain uralkodni, és az javíthatja az állapotot. Én borzasztó rossz állapotban voltam, de rájöttem ,hogy akarni kell! Hinni kell saját magadban! Az orvosok nem oldják meg helyetted a problémát, csupán ráterelnek a helyes útra!

Kitartást! és jobbulást kívánok neked!