Hogyan lehetnék jobb ember?

Én is hasonló cipőben járok. Egyszerűen nincs kellő pozitív hatás az életemben, ami motiválna előre. Ettől vagyok unott, néha másokra is negatív hatással, vagy éppen szívom el mások energiáját. Bár az utóbbival nem értek egyet, talán lehet, ezt csak mondták egyszer rám.

Lehet nincs elég tapasztalatod az életről. Néha egyes egyedül jobb helyzetekbe kerülni váratlanul, mint másokkal együtt egy csapatban lenni, ahol elnyomhatnak. Ezzel oda próbálok kilyukadni, hogy szerintem a iskola az a hely, ahol egymást nyomják el, mert mindenki versengeni akar ki a jobb. Rám borzasztóan rossz hatással volt, egyáltalán nem vagyok olyan versengő, nagyzolós beállítottságú. Nagyon befelé fordultam akkor, és ez az ami tönkreteszi a szemelyiség kifejlődésest. A legrosszabb ezáltal, hogy nem saját magunkat formáljuk meg, hanem teljes mértékben a környezet befolyásol minket. Úgy kényszerülünk viselkedni, ahogy valójában nem akarunk. Pl. nekem az a legnagyobb félelem a mai napig, és ez sajnos kis gyerek korom óta kialakult az a felfogás, hogy ki mit gondolom rólam, és nem az, ami helyén való lenne, hogy én mit gondolok a világról.

Voltam már kineziológusnál ezzel a problémámmal, ami segített, de pénz hiányában nem sokáig működött. Sokat segített átbeszélni a problémákat, ami azért fontos, mert tudatosítja azt, hogy milyen okok miatt váltam olyanná, amilyen most vagyok. Kemény munka. Akikkel eddig beszéltem a problémámról, mindannyian azt mondták, hogy ezt egyedül, segítség nélkül nem lehet megcsinálni.

Sajnos ilyen világban élünk, és ez elől nem lehet elfutni. Ha pénzed van minden megoldható, ha nincs akkor szenvedsz. Szerintem ez így van. Megoldás az, hogy megszokod a helyzeted. Bocsi, ha nem ezt vártad.

Ez van sajnos :D

Nem kapjuk meg egyből azt, amit szeretnénk. Tenni kell érte. Tényleg keress fel egy pszichológust, vagy kineziológust. Főként az utóbbit ajánlom. Nagyon érdekes. Rávezet arra, mi a fontos számodra, mitől leszel jobban.

Üdv!

Az a helyzet, h tanácsot nem nagyon tudok írni, viszont leírhatom, h én h jártam, hátha ad egy kis motivációt, h ne legyél ilyen.

Hasonlóképpen voltam/vagyok én is, csak még a család is rátesz egy lapáttal. Jelenleg 2 éve munkanélküli vagyok, mert ott hagytam az iskolát, a kavarodások miatt csak 9 osztályom van meg. Kezdek megőrülni itthon, mindennap ugyan olyan. Óvodás koromban, túl kicsi voltam és vékony, nem engedtek iskolába, írtak fel egy csomó vitamint, meg étvágygerjesztőt. Az orvos figyelmeztette a szüleimet, h túlságosan is meghízhatok tőle, de ők azt mondták, h ink legyen kövér mint sovány...Ennek hatására folyamatosan híztam elsős koromtól, minden évben 4-5 kilót. Barátaim sosem voltak, szóval mozogni se nagyon mozogtam, mert egyedül nem megy, el sem tudok indulni. Mára 20 évesen, 136 kiló vagyok kb...Gondok vannak a térdízületemmel, semmi életerőm nincs, lassan már a járás is gondot jelent, annyira legyengültem. A légzésemmel is vannak gondok. Élni nincs erőm...csak várom a sült galambot...a szüleim is bármikor kirakhatnak. Dolgozni nem vesznek fel sehova, és nem is nagyon bírnám. Félek az emberektől...egy barátom van égen-földön, az is kb 300kilométerre lakik tőlem. Rászoktam a cigire egy ember miatt, akit barátomnak hittem, ő miatta mentem rossz iskolába is. Bár...szinte minden gondomért másokat hibáztatok, holott az én hibám ,h hagytam. Nincs semmi akarat erőm, manipulálható vagyok, de csak a rossz irányba, a jó irányba soha. Elég kilátástalan a helyzetem, de neked még nem késő. Az iskola legyen a legfontosabb egyenlőre. Próbálj igaz barátot találni, akivel sétálgathatsz, vagy esetleg még eljárna veled futni is vagy hasonló, ne légy bizalmatlan az emberekkel, nem mindegyik ugyan olyan. Legyél nyílt. Remélem egy kicsit tudtam segíteni. Sok sikert!