Hogy lépjek túl azon, hogy elhagyott? (komoly anyakomplexus)

Sajnálom!

Csak orvosi segítséggel tudsz valahogy, majd évek alatt túl lenni rajta, de ahhoz, hogy az sikerüljön, neked is akarni kell.

Hidd el, vannak emberek, akik képesek őszintén, tisztán szeretni másokat, vannak emberek, akikben meg lehet bízni, persze nem könnyű rátalálni az ilyenre.

A nevelő-szüleidet ne bántsd!

Ők egész biztosan szeretnek a maguk módján, a lelkük mélyén, különben nem vettek volna magukhoz, nem neveltek volna fel. A vita, veszekedés más családoknál is mondhatni minden-napos, különösen, hogy az elmúlt évek alatt jelentősen romlott az életünk minősége.

Most tanulj, hamarosan nagykorú leszel, legyen iskolád, szakmád, munkahelyed. Próbálj meg a napi dolgokra koncentrálni, és ne arra, ami volt az életedben. Azon már nem tudsz változtatni, de a jövőd a te kezedben van!

Igyekezz, hogy minél jobb, és szebb legyen!

Első vagyok!

Hogyan lépjék túl? Tudnod kell, hogy a szülő-anyád, sosem volt az anyád. Ő megszült, és lemondott rólad. Az, akit anyának lehet hívni a te életedben, a nevelő-anyád. Ő az, aki ott ült az ágyad mellett, amikor este lefeküdtél, és esetleg mesét szerettél volna. Ő volt az, aki ott ült az ágyad mellett, ha beteg voltál, ő volt az, aki veled örült, ha boldog voltál, és veled szomorkodott, ha valami bántott téged.

Vagyis az általad anyakomplexusnak nevezett dologra ne gondolj, az a személy, akit te valójában anyának nevezhetsz, nem egyezik azzal, aki megszült téged.

Ne sírj utána, ha ő sem teszi ezt, és olyan könnyen lemondott rólad. Biztosan tudja az okát, ne ítéld el, lehet hogy nyomós indokkal tette.

Légy boldog, örülj a mának, készülj a holnapra, és szeresd azokat, akik melletted vannak, és így is szeretnek téged, ahogyan most vagy!

a lényeg az, hogy ha most nem szeded össze magad, akkor nagyon elkúrhatod az életed. ezek az évek kulcsfontosságúak, most dől el mi leszel később.

nincs min gondolkozni. menj tovább. mindig, menj tovább. nincs értelme a dolgoknak amit meg lehetne találni, ha megállsz és filózol rajtuk, annyi fog történni, hogy csak áll és ott maradsz.

Gondold végig: szülőanyád akkor volt annyi idős, mint most te! Te mit tennél az ő helyében? Hagynád, hogy a gyermeked éhezzen, fázzon, ne legyen meg neki mindene, amire szüksége van?

Valószínű akkor még ő is iskolába járt, tanult, se szakma, se munkahely, amennyiben az ő szülei sem voltak olyan anyagi helyzetben, hogy még egy kisbabát fel tudjanak vállalni, akkor még talán az volt a legjobb döntés a TE ÉRDEKEDBEN!, amit döntöttek.

Gondolkozz el ezen, és valóban lépj tovább, ami történt, megtörtént, nézz előre, és csak a holnappal foglalkozz, mert annak alakítása a te kezedben van!

Érdekes, hogy hiányzik a szülőanyád.

Egyik ismerősömet 4 és fél éves volt mikor befogadták. Ö neki a szülei elmondták kicsi kora óta, hogy nevelőszülőknél van, a szülőanyja nem tudja felnevelni. Vitték láthatásra, de nem volt kíváncsi soha rá. Most 21 éves, mondta nekem soha nem akarja látni a szülőanyját. Hiszen otthagyta és haragszik rá emiatt. És nem ő az anyja, hanem az aki felnevelte.

Neki is voltak és vannak gondjai borderline-s, nehezen illeszkedik be, ő is vagdossa magát volt kórházban stb:..

De tudod túl kell lépni. A tanárod meg rájött, hogy nagyon odavagy érte szinte "betegesen" és valószínű azért nem akar veled "barátkozni".

Szerezzél barátokat, sokat segítenek ezen. Jársz pszichológushoz? A kórházba ne kerülj, nem jó ott lenni.