Én most beteg vagyok vagy normálisak ezek a dolgok?

16 éves lány vagyok. Kicsit önbizalomhiányos, mert nincs jó alakom, kissé vastagabb vagyok. Szinte nem merek ismeretlen emberek előtt megszólalni, főleg ha többen is vannak. Ez az ismerőseimmel is előfordul, ha csak 3-4-en vannak a közelemben, akkor egész nyugodtan beszélgetek, de ha már többen, akkor alig merek hozzászólni a témához, mert a mondandómat "kisebbrendűnek" érzem. Nem különösen szeretek emberek közé menni, mert olyankor annyira frusztráltnak, nem jól érzem magam, mintha félnék.. Az ismerőseimmel, barátaimmal veszekedni, vitatkozni sem szoktam vagy nem is tudok, mindig mindenben egyetértek, nehogy kitörjön a balhé, nem merek kiállni magamért.

Jól tanulok most is félévkor csak 1 négyesem lesz. Szinte mindig ötösöket kapok, bár amikor becsúszik 1-2 4-es vagy 3-mas, akkor aznap nagyon rossz kedvem szokott lenni, pedig tudom, hogy nem rontottam le az átlagom. Régebben is csendesebb voltam, de mostmár kicsit zavaró, hogy szinte nem tudok kiállni magamért, alig merek megszólalni. Nagyon érzékeny is vagyok, ha valaki kicsit flegmábban viselkedik velem (nem biztos, hogy szándékosan, pl neki is rossz napja van) akkor azt sokszor a szívemre veszem, és bebeszélem magamnak, hogy biztos utál, közben meg nem is. Meg ha valami rosszabb dolog történt velem (ami egyáltalán nem vészes), akkor alig tudom másnak elmagyarázni, néha elkezdek könnyezni, majdnem sírni, miközben mesélem magamról a történetet. Ez a sírás magától jön, mert annyira nem sajnálom magam, de akaratlanul is elkezdek könnyezni. Mi bajom van? Ez a tinikorral együtt jár?

Bocsi a regényért!!