Hogy hívják dr. Bagdy Emőke lányát?

Hát nem könnyű a számomra, azt hiszem. És fairnek sem gondolom. Elég bonyolult történet. A terapomhoz kb. két éve kezdtem járni, fél évig jártam, aztán külföldre költözött, távkapcsolatban folytattuk a terápiát - terápiás levelezés, telefonok - de nagyon durván romlott közbe az állapotom. Se én, se ő nem ismerte be, hogy több segítségre lenne szükségem. Megjártam a pszichiátriát is egyszer. Két hónapja hazajött, újra járok hozzá terápiára. Megígérte nekem, hogy soha többet nem fog elhagyni, mindig mellettem lesz, akármit teszek is. Erre tegnap bejelentette, hogy visszautazik külföldre...nem így tervezte, de itthon nem tud megélni. Amit elfogadok, de legalább ne csapott volna be. Annyira nehéz volt megbíznom benne is, és most ő is kijátszotta...

De azt mondta, hogy a legjobbak közt szeretne tudni, és Bagdy Emőke lányára gondolt, csak sajnos nem nagyon hallottam róla. Bagdy Emőkéről persze hallottam, elég neves a szakmában, de mondjuk a médiában számomra nem tűnik annyira megnyerő személyiségnek. Ettől persze nem vonom kétségbe a kiváló szakmabeliségét. Csupán kíváncsi lennék, jó szakember-e a lánya.

Pszichiáter szakorvosjelölt, és terapeuta. Még fiatal...33 éves. Hát, sajnos van ilyen. Főleg, hogy borderline-nal küszködök, így még nehezebb, hogy ezt megjártam. Pont ez a legnehezebb nekem, hogy embereket engedjek közel magamhoz, hogy stabil kapcsolatot teremtsek, erre még a terápián sincs lehetőségem helyrerázódni. A minap olvastam, hogy a terápia lényege a borderline-osoknál főleg az, hogy egy bizalomteli kapcsolatot alakíthasson ki a terapeutával, ezért a terapeutának nagyon toleránsnak és elfogadónak kell lennie, különben nem tud haladni a terápia. Ezen múlik egy terápia eredményessége, a terápiás kapcsolaton.

Még ha borderes se lennék, szerintem akkor is bárki megszenvedné ezt a helyzetet, amiben most benne vagyok. De végső soron megértem őt is, itthon orvosként tényleg nem lehet megélni. Persze ettől nekem nem lesz jobb...

Nem vagyok előítélettel, csak sajnos nehezen nyitok új emberek felé. A terapomon kívül eddig minden más szakemberre úgy néztem, mint esküdt ellenségre(mivel jártam egy párnál a levelezésünk alatt). Ezt úgy kell elképzelni, mintha az anyukád helyére más emberek szeretnének pályázni. Ugye milyen nehéz így elfogadni őket?

Ha úgy képzelném el a lányát, mint őt, akkor se biztos, hogy faképnél hagynám. Személyesen mindenki más, mint a médiában. Csupán kíváncsi voltam, vannak-e tapasztalatok róla. :)