Ezen valahogy lehetne változtatni?

19 éves f. vagyok.

Nemrég új osztályba kerültem. Megismertem egy izmos fiúcskát, akivel most nagyon jóban vagyok... együtt járunk edzeni konditerembe, együtt megyünk iskolába. Mindig puszival köszönünk egymásnak és öleléssel köszönünk el egymástól. Van egy barátnőm, viszont ez az első, hogy egy velem azonos neművel ölelgetjük/pusziszgatjuk egymást.

Ez annyira betett nekem, hogy blogot is írtam róla. Csak az érzéseimet, semmi saját gondolat. Csak az érzések, mint mindig. Mindig azok kavarogtak a fejemben.

Közben egy villamosra képtelen vagyok egyedül felszállni, mert összeomlok. Ha nincs mellettem valak, vagy csúnyát mondanak rám, megfájdul az érzékeny kis lelkecském.

Vannak kiskutyáim, szám szerint 3, velük sétálgatok, ha magányosnak érzem magam, így legalább nem fájdalommal és szenvedéssel múlik az idő.

Amikor hazaérkezem, általában a gép az első (és az utolsó is). Főleg a WoW, egy privát szerveren. És annak a fórumrésze. Arra írogatok különböző accountokról, mindegyik egy traumához köthető. Agresszív némettanár, stb. Ha valaki megbánt, "felveszem" annak a stílusát, és "elraktározom" magamban. Később meg kijön belőlem, terhelés hatására.

A kisebbségi komplexusom miatt mindenkinek odaszólok és mindenkiről van véleményem. Olyan vagyok, mint egy érzékeny kislány. Ha megsértenek, visszasértek, nagyon intenzív érzésekkel magamban. Sokszor ellököm magamtól az embereket, feszegetem a határokat, mert attól félek, ha "hagyom magam", ha normálisan viselkedem, neurotipikus ember módjára, akkor elhagynak. Félek a magánytól és az elhagyatottságtól.

Hogy tudnék magamon segíteni? Nagyon komoly problémáim vannak, az sem érdekelt, hogy többen mondták már és ki is beszéltek... a "legjobb" barátom is. És igazuk volt/van...

Hogy változtathatnék magamon? Ötlet?

Vagy maradjak magamnak a kutyáimmal? Semmirekellő vagyok? Sokszor úgy érzem, NEM VAGYOK MÉLTÓ AZ ÉLETHEZ, és ez egyre intenzívebb, a fejem pedig egyre "tisztább".