Ez már beteges vásárlási mániának mondható?

Mindig is vágytam arra, hogy márkás, divatos cuccokat hordjak, de mivel nem éltünk túl jól, ezért nem nagyon volt rá lehetőségem. Februárban annyira megtetszett egy cipő, amit eleinte csak neten néztem ki, hogy egyszerűen nem bírtam ellenállni, és megvettem, ez viszont 28000 Ft. Az erre való pénzt meg mindenhonnan úgy kapargattam össze, rollnizás, meg karácsonyi ajándékként kapott megmaradt pénz. Ezután pedig kaptam a szociális ösztöndíjat az egyetemen, havonta összesen 24000 Ft-ot, amiből nyárra semmi nem maradt, nagyrészben ruhára ment el ez is. Nyáron vettem egy még egy cipőt, erre nehezebben jött össze a pénz, egyszer még MÉH telepre vittem vissza fémet, meg apránként kivettem anya pénztárcájából 100-asokat, meg nem adtam neki vissza egy-két ezrest mikor elküldött a boltba. Mindeközben végig tudtam, mivel rengeteg panaszkodott anya, hogy alig van pénzünk, meg mínuszban van a számlája. Akkor is mínuszban volt a számlája, mikor elküldött hogy vegyek le a kártyájáról pénzt amit viszek magammal mikor mentem vissza koliba. Persze abból a pénzből egy pár ezrest egy újabb cipőmre költöttem, ami ezúttal már 34000 Ft volt. Csak az a baj, hogy szinte semmi lelkiismeret-furdalásom nincs emiatt. Ráadásul a nyugtákat mindig összegyűjtöm egy helyre, és néha ha tudom hogy sok mindent vettem, akkor összeadogatom, és akkor is valami különös érzés fog el, valami elégedettség féle, mintha attól lennék menőbb, meg divatos, hogy sok pénzt elköltöttem. Eddig kb. elköltöttem 150.000 Ft-ot, amiből mondjuk csak a cipő 80.000 Ft idén. Vajon van ebből kiút? :/ Sokszor azon is elgondolkodom, hogy mire is tudnám költeni a pénzt, ha nem ruhára, de nem találok semmi ilyet.

22/F