Van itt valaki, aki szorongással/pánikbetegséggel küzd?

Szia! Nálam körülbelül 10 hónapja diagnosztizáltak pánikbetegséget. Azelőtt azt hittem én is és az házi orvosom is, hogy pajzsmirigy probléma, vagy szimpla gyomorrontás. Teljes kivizsgáláson az ég világon semmilyen testi problémát nem találtak nálam, minden rendben volt. Az első pánikrohamom nekem is este volt, tv-t néztem és csak úgy jött. Torokgombóc, légszomj, szédülés, lefagyott a kezem, lábam, de közben melegem is volt és azt éreztem most itt meghalok. Nagy nehezen sikerült elaludnom, másnap nem volt semmi bajom. Aztán rá 1 hétre megint jött egy roham, de nem foglalkoztam vele, azt hittem elkaptam valami vírust. Utána egyre gyakrabban kezdtek jelentkezni a tünetek, így elmentem egy pszichiáterhez. Akkor derült ki, hogy pánikbeteg vagyok. Azóta 0,5-ös Xanaxot szedek, de nem használ semmit. Ideig, óráig elmúlnak a tüneteim, mert nekem folyamatosan torokgombócom van, de hosszú távon semmire nem jó, max arra hogy rászokjak. Most járok pszichológushoz, pszichoterápiás kezelésre, valamennyire segít. Ami még segített az az agykontroll. Próbálj nyugodt életet élni, tudom nem egyszerű, de muszáj. :) Ha emberek közé kell mennem, rosszul vagyok. Ha tömeg van egyből jön a roham, ájulás, szédülés és minden más. Én még most sem tudtam leküzdeni, elvileg minden agyban dől el. :) Tűzz ki egy célt magad elé és csak azzal foglalkozz, hogy azt megvalósítsd. Tudom nem egyszerű. :) A tünetek tényleg csak a pánik miatt vannak, ilyenkor mondd azt, hogy "oké most álljunk le egy picit, nincsen semmi baj, megint "csak" a pánik." Ne hagyd magad, próbálj meg szembe szállni vele! Én is ezt próbálom. :)

Sok sikert a gyógyuláshoz, remélem sikerül mihamarabb kigyógyulnod ebből a szörnyű betegségből!

18/L

Ha már olyan kedvesen kérdeztél!

Amit leírtál, tipikus pánikbetegség. Kár, hogy az előzményekről nem írtál, vagy nem akartál írni. Magam is átéltem ezt, és tudom, hogy vannak előzmények. Csak gondold végig. De nem is ezért írok neked: ebből a betegségből meggyógyulni csak orvosi segítséggel, és gyógyszerrel fogsz tudni, és így is csak akkor, ha meg is akarsz gyógyulni, ezért változtatsz az életmódodon, bízol az orvosodban, és a gyógyszert rendben beszeded. És még így is kell egy barát, rokon, ismerős, aki segít talpon maradni. Vagy pedig évekig vegetálsz imával, lehülyézed az orvosokat, és megtörölöd a szádat, ha már folyik a nyálad. Amit én leírtam, módszert, a gyógyulás cca 3 hónap. Ellenkező esetben 33 év sem elég.

én elég szorongós vagyok, ha több ember társaságában vagyok (pl egy előadás) úgy érzem h el kell bújnom, eltűnni a tömegben, h ne vegyen észre senki, de a tömegben meg feszélyezve érzem magam, azt várom h minél hamarabb vége legyen és leléphessek. Már emberekkel se szívesen beszélek, mert mindig ara figyelek akaratlanul is h mikor mondok vmi hülyeséget, vagy nehogy véletlenül megsértsem az illetőt. Otthon is próbálom kerülni amennyire tudom a többieket és nem szem előtt lenni, mert kínosan érzem magam, szorongok.

És velem is előfordul néha h a testemben itt-ott szúró vagy görcsös fájdalmat érzek, mindig levagyok törve, sokszor izzad a tenyerem vagy éppen ellenkezőleg: úgy kiszárad mintha egy dörzspapír lenne. Nem tudok könnyen elaludni, aztán alig bírok felkelni, be van esve a szemem, a szorongás miatt pattanásszerű kiütéseim vannak stb.

Ismerek olyan embert aki szintén így van ezzel, szal sztem ez már kezd emgszokottá válni a mai világban. Az én helyzetemben az a legszörnyűbb, h tudom h részben hogyan segíthetnék magamon, de nem vagyok elég erős h megtegyem azt a lépést, mert nem egy embert bántanék meg vele. Szerintem -nekem legalábbis segített vmennyit- kell találni olyan dolgot amit szeretsz csinálni, hinni tudsz benne vagy olyan embert találni, akiben megbízol (számomra pl ez utóbbi meglehetősen nehéz).

Szia!

Az én előzményeim sem tisztázottak, egyik este csak úgy jött egy agyvérzés-tünetű rohamom, elzsibbadt a kezem, arcom, teljesen halálra rémültem, mentőt is hívtam, de mivel tudtam rendesen beszélni és gondolkozni rákérdeztek, hogy nem vagyok-e pánikbeteg. Azt se tudtam eszik vagy isszák. Nekem így kezdődött és rendszertelenül visszatért sokféle formában pl: éjjel elalvás előtt "szívrohamot" akartam kapni, aztán elmúlt, zsibbadások, szapora pulzus meg olyan érzés mintha félreverne a szívem, aztán meg olyan mintha a torkomat szorítanák. Általánossá vált, hogy hiába alszom, nem vagyok pihent, a legkisebb fizikai munka is csak komoly kínlódás árán sikerült, állandóan olyan vagyok, mint aki egy hétig 3 műszakban dolgozott volna. Elment az étvágyam és mindennemű érdeklődésem szinte minden iránt, tompa lett az agyam stb.

Amit én javaslok, hogy ne "mezei" orvoshoz menj, hanem szakorvoshoz, aki a tüneteid alapján azonnal megmondja mi bajod van. Nálam közepesen súlyos depressziót állapított meg, amit egy rosszul megélt szituáció indított el (kb fél éve volt az első pánikom, valószínűleg az, mert onnantól kezdve túlságosan is aggódni kezdtem az egészségem miatt). Természetesen minden különböző roham után én is mentem kivizsgálásokra, EKG, EEG, MRI, szívultrahang, röntgen stb minden negatív, szervi problémám nincs.

Az orvosom így fogalmazta meg a problémát: az agyban lévő vegyületek közti egyensúly felborult, ezért érzékelek olyan dolgokat, amik valójában nincsenek, vagy csak emiatt az állapot miatt érzem ilyen erősnek. Elég, ha csak elfekszem a hátam és szúr az oldalam, egyből azon kattogok hogy nekem biztos tüdőrákom van :D Röhej az egész, mert tudatosan mondom magamnak, hogy hülye vagyok, semmi bajom nincs, de csak azért is jönnek ezek.

Nekem teljesen felborult az életem emiatt, semmit nem vagyok képes úgy csinálni, mint rég, annyira közömbös vagyok mindennel és mindenkivel szemben, hogy nem ismerek magamra. Rezzenéstelen arccal megbántom azokat, akiket a legjobban szeretek én pedig semmilyen emocionális jelet nem mutatok... Gyógyszert szedek és hamarosan pszichológushoz is megyek terápiára. Az a helyzet, hogy nagyon az elején vagyok még a gyógyulásnak, de a legfontosabb az, hogyha tényleg elveszted a kontrollt felette, akkor orvosi segítséget kérj. Addig pedig pár hasznos info, hogy enyhítsd a tüneteidet:

Napozz, legyen elég természetes fény a közeledben. Kerüld a monotonitást és a stresszt, csinálj valami kreatívat a szabadidődben, mozogj naponta 10 percet, szigorúan csak úgy, hogy jól essen. MagneB6, citromfűtea nyugtatónak. Ha cigizel, kezdj el leszokni, ezek a rosszullétek nagyon jó ösztönzőerők hozzá. De tényleg, ha nem bírod akkor pszichiáter/ológus szakrendelésre menj, segíteni fognak!

Üdv

22F