A depressziót egyedül túl lehet élni? Vagy menjek el szakemberhez?

Az én tanácsom is,hogy megfelelő intelligens baráttal beszélj és beszélj minél többet. Próbálj rájönni mi okozta . Ez lehet elnyomott harag,frusztráció,csalódás,sok negatív élmény. És lehet fizikai trauma után is.

Próbálj minél több örömet találni magadnak,olyan elfoglaltságot,ami boldoggá tesz. Nézz humoros filmet,simogass kutyát,egyél egy tábla csokit,sportolj. Ha mindezek nem segítnek akkor az ideggyógyászatra kell menni,ahol kedélyjavítókat adnak. Ez csak átmenetileg jó,mert hozzá lehet szokni. A pszichoterápia is jó,csak nehéz hozzá jutni,fizetni kell érte. Egyébként érezni fogod,mikor van az a pont mikor már szakember kell,akkor menj mindenképp. Kézzel-lábbal harcolj az ellen,hogy elsüllyedj a mocsárban. :)!

a tüneteimből és a tetteimből következtetve nekem erős depresszióm volt. komolyan már összedőlt minden...

és az egyik nap úgy keltem, hogy nem vagyok annyira rosszul. ittam orbáncfű teát magas dózisban, és elmúlt a dolog. komoly embernek tekintenek rám, nem szoktan magyon viccelni. már csak egy hajszál választott el, és az a hajszál még egy kicsi gyógyszer volt.

én egyedül voltam depressziós, a szüleimre nem számíthattam. és túléltem :)

16F

Szakember nem ér semmit (tapasztalat- pszicháterig jutottam) s ott is hagytam, mert csak rosszabb lett.

A hobbim el el terelte a gondolatokat, de 90%ba aludtam, túlalvástól fájt a fejem...

Nekem a párom s a vele feljövő céltudat volt az ami kilábalt belőle. S mai napig gondolkodok olykor mi miért volt a múltban... Nekem maga a családdal volt a baj... Mindennek lehet mondani csak családnak nem, az állítólagos otthon pedig nem más volt mint ideiglenes fedél, ahonnan ki kellett törnöm.

Anyámnak megmondtam nem fogok kényszer mosolyogni se ajándékozáskor (amit amúgy rám kényszerítettek) s mondta nem gond nekik, jelenlegi párja utál ez miatt is.

Célkeresés az ami talpra állít.