Ti hogy élitek meg a bipoláris személyiségzavart, depressziót, hogy jelentkeznek a tünetek?

Szia!

Nagyon erősen ingadozik a hangulatom. Hol nagyon jó a kedvem - ok nélkül, hol pedig legszívesebben eltűnnék a Föld színéről is. Időnként úgy érzem, hogy jól vagyok, aztán hülyeségek járnak a fejemben - egyszer már kíséreltem meg baromságot csinálni. Van, hogy dühöngeni tudnék, csapkodni, üvölteni. A "jól vagyok" időszakok lényegesen rövidebbek (pár nap csak), mint a mélypontok. Azok eltartanak hetekig is. Van, hogy nagyon magam alá kerülök - mondjuk 2 haláleset is szerepet játszik ebben, az egyik 2 és fél éve történt, a másik kicsivel több, mint 1 éve - és akkor napokig nagyon szenvedek. Nem eszem, a gyomrom ugrál, hányingerem van. Van, hogy nem tudom kimutatni az érzelmeimet, akár hónapokig is bennem rekednek, aztán egyszercsak "robban".

Nagyjából így jelentkezik nálam ez a depresszió.

Nekem már nincs bipoláris zavarom (ki lehet nőni belőle, és én ki is nőttem) de így emlékszem vissza rá.

A külvilágtól teljesen függetlenül váltott egyet a hangulatom.

Ha elért a "rosszkedv", akkor csúnyának, undorítónak láttam magam, arra gondoltam hogy mindenki jobb nálam és hogy semmi esélyem az életben. Ha a jókedv volt rajtam, akkor nagyon izgága voltam, gyönyörűnek láttam magam és a világot is szépnek láttam. Sokszor sírtam ilyenkor a jókedvtől.

Egyszer volt olyan, hogy elmúlt a depresszív és olyan volt, mintha felébredtem volna. Nem tudom másképp mondani. Nagyon éles, durva váltás volt.

Mind a mániás mind a depresszív fázisban nagyon elöntöttek az érzelmek. Egyszerűen sokkal erősebb érzelmeim voltak. De végül is én szerettem ezt, főleg mikor jókedvem volt.